MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962
1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-II/183
-5ÁtZ állitható, hogy a munkaidő csökkentés nem befolyásolta károsan a . termelékenység, az önköltség alakulását. Az elmondottakat közvetve alátámasztja as a tény, hogy ahol 1959 óta a munkaidőcsökkentés számottevő volt /3-7 fL-OB a vegyiparban, a gumi- és műanyagfeldolgozóiparban, az épitőanyagipárban, vas-, acél- és fémgyártásban, a vas- és fémtömegcikkiparban/ ott a munka termelékenysége /egy munkásra jutó nettó termelés/ változása általában nem volt kedvezőtlenebb az állami ipar egészénél. A munkahét átlagos hossza /túlórákkal/ 1962.1.félévében óra 1959. $-ában Nettó termelés Egy munkásra jutó nettó termelés 1962.1.félévében 1959.$-ában Termelésnövekedésből termelékenység után elért hányad Állami ipar Ebből; vas- acél és férni gyártás vas- és fémtömegcikkipar épitő anyagipar - vegyipar gumi- és müanyagfeldolgozóipar 47,4 46,2 46,6 46,4 44,3 44,6 98,3 96,9 97,7 95,3 93,1 133,0 116,5 130,4 117,4 199,2 123,3 106,8 126,5 116,0 166,6 93,1 167,9 133,6 66 43 90 93 77 57