MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962
1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-II/100
11 '""/ iOO .Sok esetben tapasztaljuk, hogy a vállalatok kollektívája önérdeke ellen hoz döntést bizonyos termelési kérdések megoldásában, hogy megakadályozza bizonyos szükségletek ki nem elégülését; hogy megakadályozza eladhatatlan készletek felgyülemlését; s ilyen irányú tevékenységével e kollektiva valóban a szocialista gazdálkodás szelleméhez méltóan jár el. Tapasztalható természetesen ennek fordítottja is, amikor a vállalatok és üzemek, azoknak vezetői hallgatólagosan tudomásul veszik a rossz intézkedést, azt végrehajtják, mondván, hogy ami fentről jön, az biztos jó és azt végre kell hajtani. A sok vitatott kérdés és ellentmondás közül érdemes néhányat megemlíteni példaként, azzal, hogy az e kérdéseken való szüntelen gondolkodás, e kérdések állandó elemzése és az ilyen tipusu ellentmondások feloldása mindennapi feladat, s minél előbb oldjuk meg, annál eredményesebb lesz iparunk munkája. Első példaként emlithetjük az állóalapok kérdését, mely területen - köztudomásman _ gyakorlatilag is és szemléletileg is el v a gyunk maradva, akár a fejlett szocialista-, akár a fejlett kapitalista országokhoz képest. Ez részben abból származik, hogy a beruházások mai rendszere mellett nincs megoldva a népgazdasági és üzemi érdekek közti ellentét. A népgazdaság érdeke az, hogy a beruházások súlyponti iparágakra legyenek koncentrálva és az állóeszközök minél jobban, minél intenzivebben és extenzívebben legyenek kihasználva. A vállalatok viszont, egyedileg arra törekednek, hogy önmaguk részére - kivétel nélkül - minél nagyobb állóeszköz-parkot biztosítsanak, hogy e területen minél több variálási lehetéségük és tartalékuk legyen. Még mindig lehetőség van arra, hogy a vállalatok felesleges gépekhez jussanak, azzal egyidejűleg, hogy területükön nagymennyiségű használatlan berendezés van. Gondolkodni kellené azon - ezen ellentmondás megszüntetése érdekében, - hogy vállalataink ne csak a vezetők gazdasági és politikai érettségének függvényében használják ki jól v a gy rosszul termelő berendezéseiket, hanem legyen annak anyagi ösztönzője is; és az a vállalat, mely eszközeit a korszerű szocialista gazdálkodás szellemében hatékonyabban használja, részesüljön megfelelő mértékű anyagi előnyben, mig a rosszul gazdálkodó vállalatok legyenek késztetve arra, hogy eszközeiket jól hasanálják ki.
