MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/22

- 2o nyünk, hogy az ilyen vezetőkkel nem kell kesztyüskézzel bánni. Az ilyen vezető vagy megérti azt, hogy pártunknak és kormányunknak rendelete és utasítása e feladatokkal kapcsolatban, hogy mit kell tenni és hogyan a szocializmushoz, illetve a kommunizmushoz vezető utón. Ettől eltérő rendelet vagy óhaj nincs, se jobbra, se balra. Ezekkel a vezetőkkel meg kell értetni: mi nem akarjuk, hogy ők a Kommunista Párt tagjai legyenek, de azt sem, hogy azt csinálják, amit mi diktálunk. Azonban azt megköveteljük tőlük, mint vezetőktől, hogy azzal, amivel a dolgozó tömegek egyetértenek, s amit óhajtanak, a szocializmus felépítésében a tudásukhoz mérten közreműködjenek. Vagy ha nem, akkor jelentse be az illető, hogy erre képtelen. /Derültség/. A vezetés kérdésének tárgyalását ugy szeretném befejezni, hogy elmondjam az elvtársaknak, hogyan látjuk mi az időszerű, aktuális vezetőt, milyen képességgel kell rendelkeznie? Jól képzett szakember legyen. Jó vezetési és szervezési készséggel rendelkezzék. Rendelkezzék szívvel. Ez a sziv olyan legyen, amely képes harcolni a feladatok végrehajtásáért és a dolgozók érdekeiért. Befejezésül szeretném felhivni felső vezetőink figyelmét, hogy a vezetés fogyatékosságai jelenleg is gátolják előrehaladásunkat. Tisztában vagyunk vele, hogy pártunk és kormányunk ennek megvalósitására erőfeszítéseket tesz. Ismerjük az ezzel kapcsolatos rendeleteket. De a főveszély ott rejlik, hogy az alsó vezetés néha nem tartja be ezeket az utasításokat, kinevez jelenleg is olyan műszakiakat, akikről rövid időn belül megtudjuk, hogy képtelenek a feladatukat végrehajtani. A következő kérdés: nem tartjuk helyesnek azt a módszert, ahogy jelenleg végrehajtják a munkanapfényképezést. Szerintünk nem reálisan tükröz— ik a felvett adatok a tényhelyzetet. Hangsúlyozom, hogy jelenleg javult e munkaterület munkája, de még mindig nem kielégitő. Eleinte olyan embereket állitottak be munkanapfényképezésre, akik teljesen kezdők voltak, s még a gépeket sem ismerték. A jelen pillanatban beállítanak ugyan hozzáértő embereket, akik körülmennek a gépeknél, beírnak valamit a kezükben levő papírra, de hogy mit, azt nem tudjuk, ez biztos; de az is biztos, hogy a gépek zöménél meg sem kérdik a dolgozóktól, ha a gép áll, hogy miért áll. Pedig állítom: a gépállás nagy része nem a dolgozó hibájából van. Jónak tartjuk a munkanapfényképezést, s szükségesnek is tartjuk. De csak akkor, ha ez reális, a kellő tanulságot levonják, s a felmerülő hiányosságokat a munkanapfényképe3L3L