MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/138

-135" évek voltak, amikor a kommunisták a kommunistákat dicsérték, a pártonkivüliek meg azt, aki kinmaradt, - azok nem jó évek voltak, sokkal jobb, ha a kommunisták a pártonkivüliekről szólnak jó szóval és a pártonkivüliek meggyőződéséről, jó szóval szólnak a kommunistákról. Állitom, nem is jól mondtam, hogy várjuk meg ezt, - mi már elértük azt az időt. Mostmár az a helyzet az országban, hogy a pártonkivüliek nagy megbecsüléssel beszélnek a kommunistákról, - és ez az egészséges és ez a jó. Úgyhogy az ilyen elvtársaknak, akik ezt teljesen jóhiszeműen vetik fel, miért, hogy évek óta a kommunisták elismeréséről és megbecsüléséről a párt alig szól és a pártonkivüliekről szól, folyton beszél, hivják fel a figyelmet erre, mivel hogy ez éppen hogy igaz, és évek óta igy van, nézzék meg, mire vezetett ez. A kommunisták megbecsülésére. És általában elvtársaim ez az egész politikai vonak - mostmár kiterjesztem a hatodik és hetedik ilyen időszerű és fontos kérdésre, - amit nem részletezhetek - ezt minden összhatásában és együttesen lehet megvizsgálni, marxista-leninista módon. Tehát nem külön-külön elszigetelve, hogy szövetségi politika, meg pártonkivülieket állitunk ilyen funkcióba, meg hogy a diákoknál megszűnt a származási kategória, stb. - hanem összeségében, együtt és összhatásában. Nem külön-külön és kirángatva a körülmények összefüggéseiből, hanem marxista módon, fejlődésében, összhatásában és összefüggéseiben nézzük. Nézzük meg,mit eredményezett ez a politika. Mert nem most, a kongresszusi irányelvek közzétételekor kezdődött ez a politika, ez következetesen igy megy hat esztendő óta. Mit eredményezett ez, elvtársak? A következőt eredményezte: A munkásosztály vezető szerepe társadalmunk életében elvitathatatlan, senki által komolyan nem vitatható. Ez a helyzet. Nem azért nem vitatható, mert a törvény tiltja, hanem azért, mert a munkásosztály, a társadalom vezető oöztálya állhatatosságáv&l, hősiességével, - mert itt ez a szó helyénvaló, - munkájával és harcával osztatlan elismerést kelt a társadalom más osztálya és rétegei előtt, bebizonyítja, hogy valóban hivatott erő a társadalom vezetésére.