MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/133

- 130És valami lesz. Hogy mi lesz, az nem utolsósorban rajtunk és a mi társadalmunkon múlik, s mi a volt kiszákmányoló 3zülők gyerekeiből sem akarunk kiábrándult, kettétört életű huligánokat nevelni, hanem becsületes, tisztességes, rendes és teljesjogu épitőit a szocializmusnak. Mi ezt akarjuk belőlük nevelni, s ez kommunista álláspontunkból és szocialista ügyünk érdekeiből is következik. Igazságtalan lenne, hogy a felszabadulás után született gyermeket bármilyen tekintetben is jogilag hátrányos megkülönböztetásben tartsunk valamiért, ami az ő szülei esetében az ő világrajötte előtt, egy másik világban, egy másik társadalomban, nem tudom érr, 6-8 évvel korábban fennállt, s amihez hozzá kell tenni - mert az sem utolsó dolog - hogy azóta megszűnt, mert azt az illető szülőt nagyon helyesen és rendesen kisajátítottuk; annak az egykori gyárnak vagy nem tudom én minek a tulajdonjoga és a birtokviszonya az, hogy az ma a dolgozó népé. Ez sem egy utolsó viszony. Most még az ember arra is gondol, ha "filozofálni akar", hogy azért elég annak a szülőnek lenyelni a békát egészben, hiszen mégis gyáros, földbirtokos, gróf volt, vagy nem tudom mi, és az élet ura volt a régi világban. Utolérte a keserves sors, hogy itt a milliók lábrakaptak, felugrottak, valami Marxra vagy valami Leninre hivatkozva az életet kisajátították tőlük és most ők az élet urai. Elég jó adag ezeknek ezt lenyelni. Azonkivül gondolkoznak is, s el is múlt 17 vagy hány év, közben már volt égy sikertelen ellenforradalmi restaurációs kisérlet is és hovatovább odajutnak, hogy akármit csinálnak, eia már igymarad. Hadi eméssze az a szülő ezt és ne legyen olyan külön problémája és szívfájdalma... Én nem szeretem a tőkéseket, mint osztálykategóriát, de azt mondom, hogy az ördö& bújjék beléjük, még a tőkés is ember, valahogy ugy tűnik, szóval táplálkozik, jön megy, azonkivül a mi viszonyaink között társadalmilag munkára van kényszerítve. És a gyermek az nagy dolog. A mi világnézetünk humanista világnézet. Mi emlékszünk a régi világra, amikor a kizsákmányoló, meggyötört, megalázott és csizmával taposott munkás, paraszt ember és nagyon gyakran haladó értelmiségi is a fogát csikorgatta és tűrte azt, ami vele történik, de nem birta és fellázadt, ha arra gondolt, hogy az ő mindenben ártatlan gyermeke előtt az élet útja el van zárva. Azt hiszem, hogy egy valamennyire értelmes tőkésnél m