MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/130

" 127"" tömegesebb lesz és valószínűleg végsősoron maftd általános lesz, aztán ha mi az egyetemi tanárokra, professzorokra, rektorokra hallgatunk, akkor még majd az egyetemi oktatási idő is felmegy a végén 8-10 esztendőre /derültség/; aztán olyasmi is van, hogy utána bizonyos kötelező munkán vegyen részt, s egyes hivatáságak képviselői 2-3 évre vidéki "száműzetésbe" mennek - mondjuk tehát, hogy majd a jövő év szeptember 1-éhez viszonyítva 15 esztendő múlva lesznek ezek a bizonyos emberek olyan helyzetben, hogy esetleg ha akarnák és az akkori körülmények lehetővé tennék és megengednénk, akkor veszélyeztetnék a proletár hazát. Tehát 15 - 20 esztendő múlva, kedves elvtársaim, nálunk kommunista társadalom lesz, s ezekre a kérdésekre már senki a világon nem fog emlékezni, hogy mi mikről vitatkoztunk itt 1962. szeptemberében, meg októberében. Ezt azért emlitem, hogy reálisan nézzük a kérdéseket. És ismétlem, a kérdés fonto3. Miért? Én kifejtem a saját álláspontomat. Miért gondolom, hogy időszerű, hogy a párt ilyen határozatot hozzon. Mert megitélésem szerint a tanulóifjúság származás szerinti kategorizálása - és természetesen ez nem az én saját, külön, egyedülálló, elszigetelt véleményem, hanem ezt százezrek és milliók tudják és vallják nálunk - helyes volt történelmi fejlődésünk bizonyos időszakában. Helyes és igazságos volt. Helyes és igazságos volt, hogy a volt kizsákmányoló osztályok, meg bizonyos foglalkozás szerinti szülők gyermekeinek a felvételét az egyetemeken és a főiskolákon kategorizálták, korlátozták, mert történelmi késést és elmaradást kellett behoznunk, hogy a munkásosztály és a parasztság fiai, akik nemzedékeken át el voltak zárva a művelődés lehetőségétől, bejussanak a főiskolákra, és megfelelő arányban jussanak be. Helyes volt. Kommunista álláspont volt, és javára vált, használt a párt ügyének, hogy akkor ebben a kérdésben forradalmi álláspontot vallott. De Lenin elvtárs figyelmeztetett bennünket arra: minden jelszónak az a sorsa, hogy a körülmények és a viszonyok megváltoztatása következtében idővel elavul, s ha csökönyösen ragaszkodunk hozzá, dogmává változik, s többé nem használni, hanem ártani fog a mi ügyünknek, libben a kérdésben is arról van szó - párttagságunk többségének helyes megítélése szerint, az én személyes meggyőződésem szerint is - hogy ennek a korlátozásnak további fenntartán-°