MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/124

- 121" alkalmazza, és ezért van ereje és eredménye a párt munkájának, és ezért nem kell most hat esztendő múlva meggyőzni az érdekelteket valaminek a helyességéről, hanem most - úgymond - a határozat megszületése, létrejötte egy kicsivel, néhány héttel tovább taFt, de a végrehajtás ideje néhány esztendővel lerövidül, és milliók vannak, akik velünk teljes egyetértésben, felszabadult légkörben, mint a saját álláspontjukért harcolnak a párt lényegbevágó és föntps döntéseiért. Örvendetes, hogy ez igy van, és mi csak nyugodtan vitatkozzunk tovább. Természetesen vannak olyan viták is - ritkán, - amelyek nem erre az eredményre vezetnek, amikor a nézeteltérések és a poziciók ugy kerülnek szembe, hogy végül valamiféle szakitásra kerül sor. Ilyen is van. Például a kongresszusra készülve, sok mindent átgondolva, az ember arra gondol, hogy az elmúlt hat esztendő alatt nem nagyon sok, de mégis négy volt központi bizottsági taggal öltött a vita olyan formát és jelleget, hogy végülis szakadás és szakitás következett be a Központi Bizottság és az illető ember között. Megitélés dolga, hogy ez sok-e vagy kevés. Azt is megmondhatom, hogy maga a Központi Bizottság egyiket sem kereste és nem provokálta. De ha elvi kérdésekről van sző, a Központi Bizottságnak az az álláspontja, hogy nincs olyan ember, akinek elvi kérdésekben a párt engedményt tehet. Vannak kérdések, a mi nagy ügyünk kérdései, amelyek minden embernél és minden személy presztízsénél fontosabbak. Milyen ügyek voltak ezek? Még 1957-ben, a pártértekezlet előestéjén elköszöntünk az Ideiglenes Központi Bizottság két tagjától, mégpedig azért, mert ennek a két elvtársnak az ellenforradalommal folytatott harcban, a harc legkezdetibb időszakában jobboldali volt az álláspontja. Számunkra az a választás merült fel, hogy egy vagy két emberrel való - úgymond - jó viszony, vagy az ellenforradalommal szembeni forradalmi harc között kellett választanunk. Központi Bizottságunk nem habozott és szakított a két emberrel. Majd azt követően, nem olyan nagyon régen történt a harmadik eset, amikor egy dogmatikus, szektás álláspontot képviselő ember lépett fel a Központi Bizottságban agrárpolitikánk, a parasztság kérdésében. A Központi Bizottság nem ingadozott,amikor választani kellett a marxista-leninista agrárpolitikai, a Ok