MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/106

- 103 sokat. Ez azt jelenti, hogy a mi üzemünk havonta 10 főt foglalkoztathat. Akkor azután jönnek a nyugdijasok: "drága elvtársak, nem ezt mondta a párt, hát miért ezt csináljátok?" Mi meg azt mondjuk: "^zakikám, köt bennünket a rendelkezés, stb.stb." Szóval elvtársak, mondjuk meg becsületesen magyarul, hogy nincs pénzünk, nem tudjuk ezt csinálni, de ne csináljunk ilyen problémát, hogy a kormány intézkedését menet közben igy módositsuk,mert ez nem viszi előbbre a mi ügyünket, nem viszi előbbre a párt politikáját. Még egy kérdést elvtársai ezzel kapcsolatban. Ez az üzemek önállósága. Nagyon megkérem a jelenlévő Kádár elvtársat, hogy ne haragudjék rám, amikor azt mondom, hogy nagyon jól megjegyeztem a VII. kongresszuson elmondott zárszavát, amikor többek között arról beszélt, hogy nem szeretjük azokat a vezetőket, akik gondolkodás nélkül elfogadják a felsőbb szerv véleményét, tapsolnak rá, hanem azokat szeretjük, akik gondolkodnak rajta és két-három nap múlva választ adnak, hogy hogyan lehet ezt megoldani. Nem tudom szó szerint visszaadni, de körülbelül ez volt a lényege. Nőst hogyan fest az üzemek önállósága? Véleményem szerint csapnivaló elvtársak. Tessék megengedni, hogy egy példával bebizonyítsam. Ez a tervkészítés és ebben a mi lehetőségeink. Elvtársak, a pártnak van rá határozata, a kormánynak van rendelete, hogy a tervet meg kell tárgyalni a dolgozók széles köreivel, meg kell vitatni, ki kell kérni a véleményüket és benne van minden ami ehhez tartozik, amit többek között ugy nevezünk, hogy az üzemi demokrácia biztositása, a dolgozók bevonása a gyár életébe. Ismerik az elvtársak, nem akarom ezt fejtegetni. De az a tény, hogy megkapjuk a számokat és ahogyan magyarul mondják, eszi, nem eszi, nem kap mást, meg kell csinálni, /^erültség./ Mondjuk: elvtársak, vitatkozzunk, nem megy ez igy, hát értsók meg. Egy konkrét példát mondok. Elég sok gondot, bajd okoztunk a népgazdaságnak és az országnak az egyiptomi hajókkal, de elsősorban azért, mert nem hallgattak ránk. 1960 szeptemberében Kincses miniszterhelyettes elvtárssal vitatkoztunk aem azon, hogy nem lehet azt a hajót megcsinálni, azt egy szóval nem mondtuk, csak azt mondtuk, hogy arra az időre, amit tőlünk kértek, képtelen a gyár elkészíteni, mert a realitás nem engedi meg, hogy megcsináljuk. Objektív körülmények voltak. Azt mondták nekem - akkor szakszervezeti titkár voltam - Egressi elvtárs, maga nem érti