MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/104

- 101 Pl vitánk volt, sok meg nem értéssel találkoztunk. Aláhúzom, hogy ezek elsősorban a párt és a munkásosztály féltéséből adódtak és a vitatkozó elvtársak nagy többsége nagyon tisztességes, becsületes, a műnkáshatalomért életüket is áldozni tudó emberek. Ez az egyik oldal. Pel szeretném hivni a figyelmet az érem másik oldalára. Találkozunk olyan jelenséggel, hogy nagyon sok értelmiségi dolgozó rosszul értelmezi a szövetségi politikát. Amikor felvetik az általuk elkövetett hibát, hiányosságot, ugy fordítják felénk a fegyvert, hogy: "elvtársak, értelmiség-ellenesek vagytok!" A közelmúltban részt vettünk igazgatónkkal együtt a szerkesztési osztály termelési tanácskozásán. Az igazgató elvtárs nagyon pártszerüen felvetette a szerkesztési osztály hibáit és hiányosságait és utána több mérnök ugy állt fel, hogy "micsoda dolog az, hogy az igazgató vádolja őket?" Hogyan kezeljük ezeket a kérdéseket? Legyen a hiba elkövetője akár mérnök, akár lakatos, vagy asztalos segéd, a hiba mindenképpen hiba, s akkor a szövetségi politikát értelmezzük helyesen mindkét oldalról: a munkásosztály oldaláról s az értelmiségi dolgozók oldaláról is. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának eredményeként ma már nem személyek, hanem a személyek által elkövetett hibák ellen harcolunk. Ezt még akkor is felvetjük,, ha ezt értelmiség-ellenes politikának tartják. A másik probléma, amely engem nagyon idegesit: Helyes és jó dolog a munkáshatalom egyik legnagyobb vivmánya a véleménynyilvánítás szabadsága, de mégis jó lenne megnézni, nem lépünl-e néha tul ahogy mondani szoktuk - a ló másik oldalára? A legfrisebb, legaktuálisabb dolgot szeretném felvetni. Nem tudom, a jelenlevők közül hányan látták szombaton a televízióban a % Fedezzük fel Pestet" cimü műsort. Nem tudok egyetérteni azzal, ahogyan az a szinész parodizálta a gazdasági vezetést. A szatirának, mint a hibák ellene fegyvernek joga van eltúlozni a problémákat, de azért 17 éves eredményeinkre, vezetőinkre nem az a jellemző, amit a műsor parodizált. Ez vonatkozik az iróra is, aki ezt megirta, és arra is, aki eljátszotta. Jó lenne, ha Íróink és szinészeink példát vennének az Útközben cimü szovjet filmről, amely elmarasztal egy maradi gyárigazgatót, de nem olyan módon, ahogyan ez a szindarab, hanem segitő, nevelő módon. Ez év februárjában a Budapesti Pártbizottság határozata alapja "l M