MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1959

1959-10-31 2. öe. - 1959_PE 2/63

52 géért. A pártcsoportok bizalmijai nem egyszer felelőtlenségről tesznek tanúságot, amikor egyik-másik helyen olyan elvtársakat jelölnek a munkásőrségbe, akik részegesek, fegyverükkel kompromittálják a munkásőrséget, sőt mi több, még a pártot is. Törekednünk kell tehát arra, hogy a párt irányitó szerepe minden szinten kifejezésre jusson, az üzemi pártcsoporttól a kongresszusig egyaránt. A másik kérdés, amivel foglalkozni szeretnék mint propagandista, az iskolán kivüli ideológiai oktatás. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy miután lehetőségeink kolrátozottak, nem vehet részt minden arra érdemes elvtárs iskolai pártoktatásban. De ez vajon azt jelenti-e, hogy aki nem kerül egésznapos pártiskolára, az ideológiailag elmaradott. Korántsem jelenti ezt. Ne menjünk meszszire, vizsgáljuk meg az itt kiosztott mandátumlapokat, amelyet minden küldött elvtárs kézhez kapott, ki is töltött. Ezen a lapon többek között van egy kérdés, amelyik igy szól: "pártiskolai végzettsége". Ide az egésznapos pártiskolai végzettséget kell beirni, pedig számos olyan elvtársunk van, aki pl. több mint 10 éve részt vesz a pártoktatásban, végigjárta az összes konferenciát, most filozófiát önállóan tanul, mint propagandista tanit is, de az ő marxista-leninista képzettsége nem éri el a legminimálisabb egésznapos pártiskolát végzett elvtárs ideológiai szinvonalat sem; mert ha igen, akkor ezt a végzettséget is fel kellene tüntetni a lapon. Ugy érezm, sok elvtárs véleményét tolmácsolom akkor, amikor javasolom, hogy gondoskodjunk az iskolán kivüli kerületi és üzemi pártbizottságok által szervezett különféle oktatási formák nagyobb megbecsüléséről. Az ideológiai felkészültség döntse el, hogy kit hogyan birálunk el marxista-leninista fejlettség szempontjából, ne az egésznapos pártiskolai végzettség. Rögtön hozzáteszem elvtársak, hogy ez semmit sem von le az egésznapos pártiskolai oktatás értékéből természetesen. Ha jobban megbecsüljük az iskolán kivüli pártoktatást, akkor sokkal több jó propagandista fog rendelkezésünkre állni és maguk is komolyabban fogják isenni a pártoktatást, kevesebb olyan jelenséggel fogunk találkozni, hogy olyan elvtársak, akiket szivesen látnánk propagandistáknak, megelégszenek egy előadássorozat látogatásával. Ébresszük fel ezekben az elvtársakban azt a szunnyadó tudatot, hogy a kommunistának a marxizmus-leninizmust nemcsak megtanulni, hanem a tudást továbbadni is kötelessége. Ehhez azonban véleményem sze(J*J OiLSZÁGOSLEVfiLTtó U>T