MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1959
1959-10-31 2. öe. - 1959_PE 2/151
Jt - 14o Én egyénileg talán azt mondanám még: sokat veszekedtem az elvtársakkal, ilyen a modorom, de mindig az vezetett, hogy a párt előre menjen. Ha valakit oktalanul megbántottam, attól most kérek bocsánatot. De ha valakinek megmondtuk az igazat és önmagában érzi, hogy ez igaz volt, az ne önmagának bocsásson meg, hanem a pártra nézzen tisztelettel és megbecsüléssel. Sok helyen megfordultam, valóban az elvtársak elvtársiasságát, pártszerüségét élveztem. Én nem megyek el sem Pekingbe, sem Rómába, sem Wasingtonba. Én Budapesten fogak maradni. Életemnek nagyon tekintélyes darabja telt itt el. Amikor Kádár elvtárs közölte vele, hogy el kell mennem, akkor hozzátettem, hogy ez a feladat egyben azt is Jelenti, hogy engem a párt másodszor rehabilitál. Rehabilitált a büntetéstől, mint a Politikai Bizottság tagját, és visszarehabilitált engem a £ Budapesti Pártbizottság titkárságába, ahonnan annakidején a miniszterség felé és a buktatás felé is vittek. Bennem megvan minden tulajdonság, hogy a párt világnézete és politikája, munkastílusa egyet Jelentsen. Sohasem felejtem el, hogy akik engem neveltek és tanitottak elvtársak, azok olyan szervezett munká a sok voltak, akik kitörölhetetlenül belém vésték a nép szolgálatának kötelességét, mint ahogy enélkül nagyon nehéz a posztokon lenni. Pénzzel a pártmunkát nem leheti megfizetni. Hivatallal a pártmunkást nem lehet megfizetni. Még kitüntetéssel sem lehet. Mert a becsületes pártmunkás - mindegy, hogy függetlenített vagy nem függetlenített szimbólumaként előttem mindig az az öreg nyugdijas van, aki ugy Jár 0 be, mintha legalább is neki állandó munkahelye volna, mert ez az élet értelme, minket igy tanitottak, igy neveltek és mi ilyenek is fogunk maradni. Én mindig visszatérek, mint ahogy visszatérnek a Politikai Bizottság tagjai, a pártvezetőség tagjai a budapesti üzemekbe, az egye temekre, és a hivatalokba, ugyanazt fogjuk csinálni, talán más Íróasztaltól: egységesebbé kovácsolni a pártot, méltóvá tenni a kommunistákat ahhoz, hogy sok hiba necsak feledésbe merüljön, hanem soha meg ne ismétlődjék, s a mi sokat szenvedett népünknek biztosítsuk azt, amit a világnézet gyakorlati végrehajtása biztosit./nagy taps./ K«len Béla et. elnök. Tisztelt Értekezlet! Most megkérem a Revíziós Bizottság elnökét, ^Gallai Lajos elvtársat, hogy a vitában felkerült gondolatok, nézetek alapján kiván-e választ adni, vagy eláll a szótól? Gallai Lajos et. Nem kívánok választ adni. <mtk<xxt«vft.fA* Kelen Béla elnök: Azt hiszem az elvtársak tudomásul vették. ./. AS~A
