MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1957
1957-06-08 1. öe. - 1957_PE 1/65
- 65 a fővárosban kialakult helyzetet, különösen az irók és újságírók vonalán. Pl. nagyon vékony reagálás történt olyan cikkekre, mint az ismert Kucsera cikk, amelyre az Irodalmi Újságban jelent meg lovasnak a válasza. Meg kell mondani, hogy ilyen és hasonló kérdések miatt határozott szakadás következett he a vezetés, az aktivisták és a párttagság között, s amikor három négy héttel a júliusi határozat után gőzerővel folyt az ellenforradalom eszmei előkészitése, a pártszervezetek helyzete olyan volt, hogy a vezetés jóformán atomizálódott. A pártellenes elemek támadták a vezetést, hiányzott a pártszervezetek egysége s a pártegység elleni harcban a Hagy-Losonczy féle csoport által kivülről támadta, belülről bomlasztotta a pártot. De nem lennénk hűek az igazsághoz, ha nem mondanánk el, hogy az egységbontás nemcsak az ezeknek az elemeknek a részéről történt, hanem hiba volt az is, hogy a párt válságos helyzetét fenntartották, hogy a párt 1949 - óta nem tudta a saját erejéből leküzdeni a szektáns, dogmatikus vonalat. Egységbontás volt az is azok részéről, akik ragaszkodtak a dogmatikus vonalhoz. Én résztvettem a Központi Vezetőség ülésén a XX. Kongresszus után, s akkor a Központi Vezetőség tagjai, az ottani vita helyes vonalat vitt abban a kérdésben, hogyan kell alkalmazni a mi viszonyainkra a XX. Kongresszus tanításait. Sajnos ez a vonal nem ment át határozatba. Felszólaltak az elvtársak - Révai elvtárs és mások és követelték, hogy a XX. Kongresszus tapasztalatai alapján legyen változás a politikai vonalvezetésben. Ez azonban nem történt meg. S meg kell mondanom, le kell számolni azokkal az illúziókkal hogy a párt egységének védelmezői, a forradalmi álláspont képviselői a szektáns, dogmatikus vonal megszemélyesítői voltak nálunk a pártban. Ez nem igaz. Ismétlen egységbontás volt az is, hogy 1949. óta elhúzódott a párt válsága és olyan helyzetbe kerültünk, hogy az ellenforradalmi támadás, annak előkészitése idején olyan nagy pártszervezet, mint a budapesti, lefegyverzettség állapotában volt. ügylátszik történelmi tanulság számunkra és azt hiszem, a nemzetközi munkásmozgalom számára is, hogy minden ország munkásmozgalmának saját tapasztalatai alapján kell leküzdenie a baloldali, szektáns, dogmatikus elhajlást, és az opportunizmust, a jobboldali elhajlást is. Sajnos nálunk az volt a helyzet, hogy mindkét