MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1957
1957-06-08 1. öe. - 1957_PE 1/14
IH 14 ban. De megértettük, hogy nekünk ez feladatunk a szocializmus épitése, a nép felemelkedése érdekében. Hat és fél év után,-amikor az Akadémia utcában kádereztek - tudták meg, hogy nem rendelkezem több iskolával, mint 5 elemi. Azt mondották nekem 55 éves fejemmel, ha az elvtárs akar egyetemet végezni, tovább maradhat, ha nem akkor nem maradhat tovább, mert olyan kell, aki magasabb iskolával rendelkezik. Szeretném felhivni az összes elvtársak figyelmét arra, hogy a jövőben ilyen káderpolitikát ne folytassanak. Tudom egész határozottan, ebben a teremben van hozzám hasonló több elvtárs, akinek amikor visszajött lakása sem volt, mert oda kellett adni, s amikor hosszú idő után hazajött senki sem kérdezte tőle, mi van vele. Nekem adtak papirt és azt mondották, ha visszavesznek a gyárba 7-8oo forintért dolgozhatom. A harmadik kategóriába soroztak be. Ilyet nem szabad csinálni. Ezt azért mondom, hogy Marosán elvtárs szivlelje meg, mert azt mondotta, hogy budapesti káderek mennek ki. Ha valakit vissza kell hozni, ne büntessük meg. Mivel munkásőr vagyok, harmadik kérdésként a munkásőrséggel szeretnék foglalkozni. Nálunk a gyárban a héten elhangzottak olyan dolgok, hogy a munkásőrséget fel kell számolni, fel kell oszlatni. Nekem az a véleményem, mi a párt katonája vagyunk, és hiába határozná el valamelyik minisztérium, hogy adjuk le a fegyvert. Mi egV fogadalmat tettünk, hogy a fegyvert a kezünkből ki nem adjuk, /nagy taps./ Persze elvtársak meg kell mondani, engem a taps hidegen hagy, engem az hat meg, hogy vagy megmarad a fegyver vagy nem. Nézzék meg ki volt az aki elhintette, hogy el akarják venni tőlünk a fegyvert. 1919-ben vörös katona voltam. Akkor is voltak vezetőink s minden bizalmunk bennük volt. Ök voltak az elsők, akik összefogdostak bennünket. Tudom milyen volt október 23.-a. Itt álltunk fegyver nélkül, felfegyvereztük magunkat ásóval meg kapával. Nem szeretném, hogy mégegyszer ehhez kelljen nyúlni. Hagyják meg nekünk ezt a fegyvert, mi tudjuk mi a kötelességünk, a pártot, a munkásosztályt meg akarjuk védeni, s senkinek sem fogjuk odaadni a fegyvert, /taps./
