MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1989

1989-02-06 226. öe. - 1989_PB 226/20

- 3 ­teljesítményt, tudást, alkotást elismerő politikai gyakorlata ad­hat garanciát az értelmiség számára az együttműködéshez. Igényli, hogy az együttműködést vállaló felelős értelmiségi kollektívák szakmai és politikai kontrollt gyakoroljanak munkája fölött. Vál­lalja a kölcsönös kritikát, a vitát és tiszteletben tartja - nem kívánja átvállalni - a szellemi műhelyek, kollektívák és személyi­ségek saját politikai felelősségét. Vállalja az érdekek feltárását, egyeztetését, ütköztetését és poli­tikai képviseletét. A Budapesti Pártbizottság ugyanakkor nem vállalkozhat arra, hogy az értelmiség szakmai, egzisztenciális problémáit megoldja, nem veheti át a különböző értelmiségi rétegek szakmai, érdekképviseleti szer­veinek, szervezeteinek funkcióját. 3. A fővárosban mintegy 200 ezerre tehető a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, vagy az ilyen végzettséget igénylő munkakörben dolgo­zók száma. E jelentős társadalmi rétegen belül - a látszólagos egy­ség ellenére - számos eltérés van a tevékenység tartalma (alkotó, reproduktív, közvetítő, alkalmazó), a munkaszervezetekben elfoglalt hely, az egyes rétegek nagysága, más társadalmi csoportokhoz vi­szonyított aránya alapján. Az értelmiség tagolt társadalmi, politi­kai, világnézeti szempontból, a különböző szakmai iskolák, irány­zatok, illetve nemzedéki hovatartozás alapján. Tartós összekötő erő a különböző értelmiségi csoportok között a tudás tisztelete, az in­nováció, a nyilvánosság és demokrácia igénylése. Az értelmiség jel­lemzően az egyes társadalmi szférákban, ágazatokban mutatja meg sa­játosságait, problémáinak, gondjainak többsége egyszersmind egy­beesik az adott ágazatok problémáival. Ebből következően az értel­miségen belül is komoly érdekellentétek feszülnek. Az utóbbi évek­ben egyre jobban érzékelhetőek a költségvetési és a gazdálkodói szféra vélt vagy valóságos érdekkülönbségei. Növekvő társadalmi, politikai feszültség forrása, hogy a fővárosi értelmiség jelentős rétegeinek alig van módja saját munkaereje újratermelésére. A folyamatos szakmai, politikai önképzés, tovább­JJ2

Next

/
Oldalképek
Tartalom