MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-03-25 217. öe. - 1988_PB 217/9

- 4 Történetileg fel lehet vetni ugy, hogy 1968 után későn ismertük föl a politikai reformoknak a szükségességét. Vagy ha föl is ismertük, hogy a gazdaságirányítási rendszert ki kell egésziteni a politikai intézményrendszer reformjával, ezek a nekilendülések időközönként visszaestek, lelassult a reform vagy megállt különböző világnézeti, vagy egyéb okok miatt. Jelenleg van egy olyan paradox helyzet, hogy a reform továbbfejlesztéséhez rendelkezésünkre áll egy kedvező külső nemzetközi körülmény, - hiszen a helyzet az reformpárti, - ahogy mondani szokás, Magyarországon ennek ellenére a helyzet romlott. Tehát elveszítettük azt az előnyünket, amelyeket korábban 1968 után megszereztünk és ez minden szempontból birálandó. Ebbe belejátszott az is, - hangzottak el a felszólalásokban ilyen vélemények, - hogy mi sok mindenre azt mondtuk, ami pár esztendővel ezelőtt kezdődött a Szovjetunióban, Kinában és másutt, hogy nálunk ez már megvan, hogy mi ezen már rég túl vagyunk. És igaz is, hogy az első szükséges lépések megtételén túl vagyunk. Vagy az, hogy nyitott kapukat döngetnek, hiszen nálunk ezek már léteznek, - ez mégis kicsit kényelmessé tett bennünket. Tehát ahogy az egyik felszólaló fogalmazott, ez a gorbacsovi effektus is feszültség élező tényező lett nálunk, nem pedig a magyar poziciókat kerősitő, szilárditó tényező. T.i. az a szellem nincs meg a lépéselőnyök ellenére sem, ami ebben a gorbacsovi peresztrojka, glásznosztyban tapasztalható - tehát a radikális megújulásnak a szelleme, az ezzel kapcsolatos elhatározottság - a reformnak a komplex-szé tétele a társadalmi élet valamennyi területén. Tehát inkább a szelleme, az elhatározottság, az egyértelmű tettrekészség, amiben elmarasztalhatjuk saját tevékenységünket. A helyzet minősítésénél végülis az alakult ki, hogy nem helyes azt mondani, hogy válság van, de ha nem lépünk, nem változtatunk egy sor fontos kérdésben, akkor ez a helyzet ez válsághoz vezethet. $