MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988

1988-04-23 219. öe. - 1988_PB 219/141

- 135 Paradoxon és új fejlemény, hogy ez a kis polgáriság valóban abszolút új, mivel szocialista jellegű. A szocializmus élősdije, de úgy, hogy előteremti önmaga számára az élősködés lehetőségeit. Nem ő a hibás miatta, még ha ő cselekszik is vétkesen. A József Attila-i "nem tudják, de teszik" helyett ma inkább úgy igaz, tudják, de nem teszik. Erre szokták mondani, hogy azért ügyeskedik és boldogul a nép. Szóval, azért meg vannak, építjük a házakat, stb., de azt is hozzá kell tennünk, sokkal inkább saját maga javára, mint az egész országéra. A kultúra kanjaira vonatkozik ez a helyzet : ez a mentalitás, ez a kispolgári mentalitás is a talaja és a katalizátor közege az ún. kommercializálódásnak. Ez a tömeg elsőrendűnek tartja megszerzett kispolgári igényszintje kielégítésést. Emelni ezt az igényt csak a technikai minőség biztosításával véli elérni, videó_

va

i

? autóval, házzal, utazással. Évszázados éhséget kárpótol így ez a tömeg, de nem ismerte föl öntudatosan a j^vő céljait, Visszafelé gazdagodott az ország, mert tagadhatatlan a gazdaságodása, de az eszméhez mérve tagadhatatlan az ösztönös tudattalan anakronizmusa. Minden nyereséggel és eredménnyel együtt be kell vallanunk a meghatározó tömeg taktikázva dörzsölt^múltkor ezt Demján Sándor úgy mondta, hogy tudta, mikor kell fölvásárolni. Eszme ileg lusta és céljaiban beszűkült lett. Most két költői citátum következik: Az egyik József Attilától "Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani". A másik Illyés Gyulától: "Növeli ki elfödi a bajt". Gondolom nem politikai tanácsnak szánták ők ezt, végül is poémák ezek, abból részletek. Hogy vagyunk mi ezekkel? Már nem födik el a bajt, de részleges, az objektív-szubjektív és tabunak maradt okok fölfedése, a folyamatok föltárása még kivánni valót hagy maga után, és kezdjük bevallani a múltunkat is. Néha harcosan is, de kérdéses, hogy elegendő mértékben-e. /A A