MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1988
1988-04-23 219. öe. - 1988_PB 219/109
- 103 ben éreznek, hogy ezek alatt az évek alatt - hogy az három év-e vagy több ( azt előre én aiegmondahi nem tudom, azt hiszem senki, de jórészt attól függ, hogy hogyan dolgozunk, hogy ezek alatt az évek alatt még stabilizálódunk, új áldozatokat kívánunk az emberektől. És azt is tudnunk kell, meg is kell mondanunk és szembe kell néznünk, hogy ez konfliktusokkal jár. Itt nem lehet teremteni egy nemzeti egységet, mert nem mindenki ért velünk egyet. Mi azokkal lépünk egységbe, akik velünk ezekben a célokban egyetértenek. S véleményem szerint a stabilizáció időszaka alatt sem lehet csak restrikciós intézkedésekkel előre menni. Nagyon bonyolult ám ez a helyzet. Véleményem szerint csak úgy valósíthatók meg a mi terveink, hogyha megnyerjük a lakosságot, mint említettem, de hogyha olyan érzékelhető példákat mutatunk, amelyek meg is győzik a lakosságot, hogy vállalják a nehézséget. És ilyenek jórészt a kezünkben vannak. Részben a gazdaságosan működő vállalatok kibontakozási lehetőségeit kell segítenünk. És én itt szeretném itt zárójelben megmondani, hogy hozzá kellene nyúlnunk a veszteségforrások megszüntetéséhez. Ha szabad egy példát mondanom, a híres svéd acélt megszüntették, holott nekik szükségük van. És a magyar kohászoknak lehet, hogy túl sok. Azért mert jó, mert itt veszik meg a svédek azt olcsó pénzért, amit ők felhasználnak, vagy egy másik példa. A Rábának az acélszükségletét a két nagy magyar kohászati bázis nem tudta teljesíteni. A Rába kénytelen volt nagyon modern 3'saját kohászatot felállítani. Úgyhogy én azt hiszem.nagyon időszerű erről újból beszélni. Nem egyszerű a dolog f , hogy a veszteségforrásokat szüntessük meg. Nem akarok én most itt belemenni gazdasági fejtegetésekbe, de azért Demján Sándor elvtárssal és Békési elvtárssal nem mindenben értek egyet. Hát így azért,ha mi nyak ló nélkül szüntetjük meg a gazdaságtalan termelő vállalatokat, AO%.
