MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1987

1987-02-09 210. öe. - 1987_PB 210/71

- 11 tésére, az élőmunka-igény csökkentésére, a raktározási helyzet javítására, az anyagmozgatás és csomagolás gépesítésének fejlesztésére, a környezeti ártalmak csökkentésére irányul. Ezen célkitűzéseket alátámasztja, hogy a fővárosban rosszabb az állóeszközök színvonala, magasabb az elhasználódás foka, mint az az ágazat egészében tapasztalható. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a hús-, a baromfi-, a növényolaj-, a tejipar, a malomipar és sütőipar fejlesztésére. A fővárosi élelmiszeripari vállalatok termelési előirányzatai általában reálisak, tervezésüknél a budapesti igények minőségi és választékbeli kelégítése az elsődleges cél. A vállalatok egy része a szakágazat jellegzetes exporttermékeiből jelentős kivitelnövelést tervez. A VII. ötéves tervidőszak fővárosi élelmiszeripari beruházásainak a vállalatok által tervezett értéke az ágazati beruházások 20 %-a. A beruházási előirányzatok a megelőző időszakénál nagyobb szelektivitást mutatnak. Az iparszerkezet fejlesztése szempontjából is növekvő fontosságú a szövetkezeti és a kisipar, valamint a kisvállalkozások szerepe. Ipari szolgáltató és háttéripar tevékenységük fejlődése, a nagyiparhoz kötődő kooperációs kapcsolataik bővülése, a lakosság áruellátásában, szolgáltatási szükségleteik kielégítésében való részvételük jelentős mértékben hozzájárulhat az ipari termelés hatékonyságának fokozásához. Az állami vállalatoknak is érdeke, hogy profil, technológia és technika átadásával segítsék fejlődésüket, a nagyvállalatok és a kisszervezetek együttműködését sokoldalúan bővítsék. A fővárosi iparvállalatok középtávú tervei az előzőekben bemutatott iparfejlesztési célkitűzések megvalósítását csak részben támasztják alá. A termelés és az értékesítés szerkezetének átalakítása, az erőforrások hatékonyabb felhasználását célzó törekvések összhangban vannak a népgazdasági terv követelményeivel. Megvalósulásuk üteme és mértéke azonban elmarad a szükségestől. A beruházások ütemezése és az elérhető források között nincs összhang. A vállalati létszámtervek nem igazolják vissza a munkaerőigények szükséges mértékű csökkenését. Az előzőekkel is összefügg, hogy a hatékonyság, a kapacitás-kihasználás javulása elmarad a gazdaságpolitikai követelményektől. -M