MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1987

1987-06-15 212. öe. - 1987_PB 212/58

- 8 A korábbi egyoldalú kapitalizmus értékelést, amelyben szinte kizárólag a problémák jelentek meg, az utóbbi években árnyaltabb, illetve realisztikusabb ábrázolás és minősítés kezdte felváltani. Miközben ma még - főleg a tömegkommunikációban észlelhető a kapitalizmus és a szocializmus mechanikus, leegyszerűsített és antagonizmusukat minden jelenségre kiterjesztő szembeállítása, már a propagandában is jelen van a kapitalizmus megújulási képességének reális számbavétele. A közvélemény nagyobb része a kapitalista társadalmi rendszert a fejlett tőkés országok alapján minősiti, amit erősít, hogy - főleg a gazdaságpolitikai propagandában - a kapitalizmusképnek gyakran csak a fejlettebb gazdaságra vonatkozó elemei jelennek meg, kevésbé van szó más társadalmi szférákról. Általában ismertek a tőkés fejlődés alaptörvényei és antagonizmusa, de a kapitalizmusra vonatkozó elméleti ismeretek zömében a munkásmozgalom klasszikusai által feltárt szabadversenyes kapitalizmusra, mint fejlődési szakaszra vonatkoznak. Kevesebb az átfogó, elméletileg rendszerezett ismeret a modern kapitalizmus ellentmondásos fejlődési folyamatairól, az állammonopólista korszak lehetőségeiről. A propaganda erőfeszítései ellenére csak kismértékben épültek be a köztudatba a kapitalizmus mai általános válságával öszefüggő lényeges ellentmondások és feszültségek, amelyek a tőkés világrendszeren belül a fejlett tőkésországok, a fejlett és kevésbé fejlett, illetve a fejlődő országok csoportjai közötti kapcsolatokat jellemzik. Az elért eredményeket jelentősen befolyásolja a tőkés formációk egészének nem kellő ismerete, s az ennek következtében is jelen levő nem reális, gyakran egyoldalú, történelmietlen összehasonlítási törekvések. A reálisabb kapitalizmuskép kialakítását akadályozzák továbbá az egészen a közelmúltig élő "kapitalizmus-bírálatok" hatásai, illetve az, hogy a közgondolkodásban sok illúzió él a polgári demokráciával és a többpártrendszerrel kapcsolatban. A kapitalizmus gazdálkodására szűkített értékelése során a gazdaság, a technika, a technológia, illetve a műszaki haladás mint egyedüli értékmérő jelenik meg a tudatban. Ennek következtében a termelés hatékonysága, magas színvonala, a rugalmas alkalmazkodás, a szellemi termékek gyors termelésbe vétele a kapitalista gazdálkodás privilégiuma sokak tudatában. Elterjedt a válság kategdgiájának "rövidlejáratú" felfogása. Mivel a válságot nem érzékelik mindig és mindenütt a kapitalista országokban, ezért a kapitalizmus, mint társadalmi rendszer általános válságáról szóló tanítást sokan kételkedve fogadják. 5«