MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1984

1984-07-05 194. öe. - 1984_PB 194/33

- 6 vita van. Miután ezt a vitát valóban mi lefolytattuk, méghozzá profi bokszmeccsekhez hasonlóan nem is három menetben, hanem ennél jóval többe. Szeretnék még egyszer érdemben arról beszél­ni, hogy a szóbeliben erről a kérdésről: az iskolák és az is­kolákon kivül telepített lakóhelyi közművelődési intézményekről végülis milyen feloldási javaslatot terjesztettem elő, mert az egy olyan változat volt, ami pont a viták eredményeként alakult ki. Szó szerint nem két intézményrendszer kiépítését, egy iskolait és egy iskolán kívülit szorgalmaztam, hisz az, hogy ezt 10 év alatt nem sikerült teljesíteni - erről beszéltünk - annak nemcsak szub­jektív okai vannak, és ilyenkor az a kötelesség, hogy pontosan a szubjektumok ismerjék fel, hogy mit kellene tenni annak érdeké­ben, hogy reális legyen a feladat. A következő hangzott el: szükségesnek tartjuk, hogy a városfejlesztés irányaival összhang­ban konkrét áttekintés és program készüljön a közművelődés felté­teleinek helyzetéről és az indokolatlan, illetve kárt okozó egyen­lőtlenségek csökkc-ntésére teendő intézkedésekről. Elvtársak, ha őszintén meg kell mondanom, ez egyszerűen a köte­lességünk. Ez nem egy olyan feladat, ami miatt nekünk most össze­szűkült szemmel nézni kell, hogy miféle feladatokat lőcsölünk egymásra, ez egyszerűen a kötelességünk. Pontosan a realitások­hoz, tapasztalatokhoz igazodva igenis végig kell nézni konkrétan, ahol ebből kár van, meg indokolatlan, azt el kell rakni az útból. Mindössze ezt javasoltuk. Kedves Elvtársak! Végezetül azt szeretném mondani, hogy a közel­múltban a Világosságban olvastam egy furcsa című tanulmányt Ancsái Évának a tollából. Valóban meghökkentő a címe, aki nem olvasta biztos, hogy horzsolja is a fantáziáját. Az a címe, hogy A hétköznapok reggel kezdődnek, de nem ezt akarom elmesélni. Ebben van egy olyan kifejezés, amelyik egy gondolatmenet végén a szerző­nek azt a nézetét fejti ki, hogy meggyőződése szerint van kollektív fantázia. Miután én ebben egyetértek Ancsel elvtársnővel, és fel­tételezettnek veszem, hogy van kollektív fantázia, befejezésül csak azt mondanám, hogy a közművelődést olyan feladatnak gondolom, ahol pontosan erre a kollektív fantáziára és kollekt Ov jellegére is egyaránt szükség van. Ezekkel a szavakkal köszönném meg a vitát is és mindazoknak a részvételét - kerületieknek, testületi tagok­nak - akik az előkészítésben segítségünkre voltak. Köszönöm szépen a figyelmüket. 3£>

Next

/
Oldalképek
Tartalom