MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-11-29 190. öe. - 1983_PB 190/36

- 7 termékeken belül is. És ezt tenni kell. Jobban becsüljük meg a tartósan produkáló vállalatokat, javasolja Martos elvtárs és igaza van. Itt külön kiegészitést nem javasolok, hiszen a szabályozó rendszer korszerűsítésére vonatkozó ajánlásaink kivétel nélkül ezt a szándékot erősitik és végrehajtásuk esetén azt is mondhatnám, hogy automatikusan megvalósul ez a szándék. Uj momentum az általa elmondottak között az a gondolat, ami nem idegen a mi gondolkodásmódunktól, hogy a munkát vigyük a munkaerőhöz, ne pedig kizárólag a másik irányt a munkaerőtől a munkához. Én azt gondolom, hogy ennek két aspektusa létezik. Az egyik ami országhatárainkon belül képzelhető el, Budapest és vidék relációban, a másik ami túlnő a mi országhatárainkon. Az első része: nevezetesen a Budapest és vidék relációból a mi állásfoglalásunk ugy tűnik, hogy nagyon világos eligazitást ad. Milyen alapon történjék meg a szelekció? Milyen alapon történjék meg budapesti telephelyeknek a leépitése, kitelepitése? Egyértelmű és világos rendezőelv a hatékonyság, az eredményesség legyea. Nem pedig valamiféle presztizs vagy egyéb szempontok. Ami már most az országhatárokon túli dolgokat illeti:-időközben a Faluvégi elvtárs segitett ebben - , mint mondja és ezt tolmácsolhatom, a kormány vállalja ennek a gondolatkörnek a széleskörű áttekintését, felülvizsgálatát és a szüséges lépések megtételét. Azt gondolom, hogy egy ilyen felhivő-jellegű ajánlással, éppen azért mert a készség a kormány illetékes vezetői részéről megvan, az állásfoglalástervezetünket célszerű kiegésziteni, javaslom tehát kiegésziteni. Dózsa elvtárs hozzászólásával én alapvetően egyetértek, egyetlen dolgot szeretnék külön is kiemelni: a végén mondta és azt hiszem, hogy nem véletlenül ezen a fórumon tette szóvá a káderügyeknél a vezető káderek kiválasztásánál, hogy mindenütt egységesek legyenek a szempontok, legyen azonos a mérce, megfelelő emberek kerüljenek a megfelelő helyre. Ő ezt kiélezte a különböző tömegszervezetektől, párt, KISZ-szervezetektől, vezetőállásba kerülő káderekre. Elvtársak, ezt a mércét soha senki nem vonta kétségbe, és soha senki nem akarta gyengiteni. Holt biztos, hogy a teremben ülők közül nagyon sokan ellenkező irányból is tudnának negativ példákat mondani. Amikor nem megfelelő szakemberek kerültek vezetői posztokra, és persze a másik területről is, amikor valóban tömegszervezetektől pártmunkások kerültek és nem állták meg a helyüket. Én azt hiszem, hogy a lecke ugy igaz -és ezt kell nekünk erősiteni -, hogy a kádermunkában az alkalmasság teljesen független attól hogy ki honnan származik. Az adolog lényege, hol milyen feladatot bizunk rá. És a mi állásfoglalásunk lényegében ennek szellemében született. 36