MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983
1983-11-29 190. öe. - 1983_PB 190/18
Müvek ipari központ létrehozása. Ez a szervezeti lépés sokak véleményével ellentétben nem valamiféle nagyvállalat ellenes, vagy decentralizálási kampány része, hanem a gazdasági tisztánlátás és a valódi érdekeltség és felelősség szervezeti feltételének megteremtése volt. Ma nyugodtan mondhatjuk,hogy a jövő alapvetően e két nagyvállalat esetében is az ott folyó munka eredményességén, hatékonyságán fog múlni. Csepel és az Egyesült Izzó, de más nagyvállalataink helyzetének elemzése nyomán is le kell vonnunk egy általánosítható következtetést. Azok a vállalatok, amelyek az elmúlt időszakban kedvezőbb jövedelemszabályozási feltételeik között termelésük korszerüsitése érdekében, a jövő megalapozása céljából jelentős beruházásokat hajtottak végre, s ehhez nagy összegű kölcsönöket vettek igénybe, többnyire sokkal nehezebb helyzetbe kerültek a jövedelemelvonást fokozó szabályozó modósitások következtében, mint azok a vállalatok, amelyek kevesebb terhet vállalva kényelmesebben, nyugodtabban élnek. Az összefüggéseket némileg leegyszerűsítve, de azért a lényeget nem szem elől tévesztve azt is mondhatjuk, hogy gazdasági szabályozásunk nem ösztönözi a műszaki megújulásra, a termelő berendezések korszerűsítésére, nem preferálja eléggé a jövőt. Ezt az általánosítható tapasztalatot még akkor is a kormányzati szervek figyelmébe kell ajánlanunk, ha tudjuk,hogy a gazdasági szabályozás feladata napjainkban mindenek előtt egyensúlyi viszonyaink javítása, fizetőképességünk megőrzése. A főváros iparvállalatainak szervezeti helyzete ellentmondásos. Egyrészt általánosan jellemző a konkrét termelő telephelyek széttagoltsága.Összesen 4oo budapesti iparvállalat 4.3oo telephelyen folytat tevékenységet. Az 5o főnél kisebb létszámot foglalkoztató telephelyek száma I.600, a szövetkezeti iparban a lo főnél kisebb létszámú telepek száma 75o. Ezeknek az apró, gyakorta pincékben, fészerekben, lakóházak alagsorában, vagy régi üzlethelyiségekben működő telephelyeknek a többsége elavult, rossz munkafeltételeket és munkakörülményeket biztosit. Felszámolásukat a forrás- és az érdekeltség hiánya egyaránt fékezi. Ám a dekoncentrált telephely-