MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-07-08 188. öe. - 1983_PB 188/68

Tapasztalataink és a művészeti élet számos vezető személyiségének véleménye szerint a párt irányító jelenlétét a művészeti életben - természetesen a különböző művészeti ágakban más és más mélységgel - a művészek általában elfogadják, az irányítás funkcióját azonban sokféleképpen értelmezik. Általánosan elfogadott, hogy a párt /a "politika"/ orientáljon, segítsen, teremtsen feltételeket a művészetek számára. Az értékelő, minősítő, méginkább a "megrendelői" funkcióval kapcsolatban már sok kétely, tiltakozás fogalmazódik meg. E kérdésben még a kommunista művészek egy része is az "alkotói önállóságot" féltők álláspontját támogatja, olyannyira, hogy helyenként még az alkotóműhelyek felelősségének érvényesítésére irányuló szándékot is az önállóság korlátozásának tekintik. Az a politikai elvünk, hogy a stílusvitákat nem kívánjuk hatalmi szóval eldönteni, sokak tudatában - torz módon - úgy jelenik meg, hogy a párt a művészeti kérdésekbe nem szól bele. Az intézményvezetők jelentós része az ideológiai, politikai, esztétikai vélemény nyilvánítást hatásköre megsértésének tekinti, és a politika jogát legfeljebb a politikailag káros, vagy netán ellenséges mondanivaló, vagy megnyilvánulások tiltására korlátozza. Mindez a valóságban úgy jelenik meg, hogy a politika elvi irányító szerepét a nem kommunista művészek, vezetők többsége is elfogadja, de az irányítás megvalósulásával, a politikai gyakorlattal /s nemcsak az esetlegesen helytelen gyakorlattal/ nem ritka a szembenállás. A fentiekben jellemzett szemlélet viszonylag széles körre érvényes. Erőteljesen jelen van azonban - és nemcsak párttag művészek és vezetők között - az a kívánság is, hogy a párt határozottabban, markánsabban fogalmazza meg igényét, követelményeit a művészetekkel szemben, érvényesítse következetesebben a saját maga által vallott elveket és lépjen fel az elvekkel ellentétes, azokat megsértő gyakorlat ellen. Különösen az utóbbi kérdésben fogalmazódik meg sok kritika - döntően, de nem kizárólagosan az állami szervekre utalva - gyakorta nem is konkrét esetekre, hanem egy általános közérzetre támaszkodva. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR