MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1983

1983-07-08 188. öe. - 1983_PB 188/12

Ám mindkét csoport -talán nem egészen jogtalanul szemrehányással emlegeti, hogy túlságosan régóta váratnak magukra aüsztább helyzetet teremtő állásfoglalások a művészet és gazdaság viszonyában. Azt hiszem, igazuk van a művészeknek és a műhelyek vezetőinek, minél hamarabb állást kellene foglalni néhány elvi és főként néhány gyakorlati gazdasági kérdésben. A bizonytalanság senkinek sem használ. A teendők között szó esik a "megrendelői magatartás"ról. Azt hiszem, valóban az eqvik leqsürgősebb feladat, hogy egyértelművé váljék magatartásunkból: mit várunk a művészektől. Az irányítás lehetősége és kötelessége, hogy inspirálóként , adott esetben megrendelőként lépjen fel. Ma másként gondoljuk a művészetek funkcióit,, mint három évtizeddel ezelőtt. Nem a párt taktikai céljainak közvetlen támogatását várjuk - kérjük a művészektől, hanem azoknak a stratégiai céloknak a segítését, amelyekben az elmúlt évtizedekben valóságos közmegegyezés született az országban a párt és a széles néptömegek, az osztályok és rétegek között. Ezek azonban általános célok, amelyekhez közelíteni kell. A politika napi gyakorlatában számtalan érdekes, konkrét példája van arra, miként haladunk e célok felé, s arra is mi akadályozza e közös célok elérését. Ha e példákat, a politika napi tapasztalatait meggyőzően tudnánk közvetíteni a művészekhez , mindenekelőtt a párttagokhoz, ez bizonyosan ösztönözné , serkentené azokat akik alkatuk, tehetségük természete szerint egyébként is az elkötelezett műalkotások létrehozásához vonzódnak. Mindehhez azonban sokkal közvetlenebb kapcsolatban lene lennünk a művészekkel. Tágabb teret kellene biztosítani a tapasztalatszerzésre, a mai valóság megismerésére. Ezt kellene gyarapítani, fejleszteni, szélesíteni. Szükséges lenne az is, hogy a művé-