MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982

1982-04-15 180. öe. - 1982_PB 180/29

A szükségállapot bevezetése elhárította a nyilt ellenforradalmi veszélyt, fizikailag is elszigetelte a szocializmusellenes erőket, helyreállította az alapvető társadalmi rendet, a törvényességet. Megteremtette a politikai konszolidáció leglényegesebb feltételeit, s a sztrájkok megszüntetésével elhárította a normális ütemű termelőmunka egyik akadályát. A rendkívül éles amerikai reagálást, a megtorló intézkedéseket az váltotta ki, hogy a Reagan-kormányzat nagy reményeket fűzött a Szolidaritás szocializmusellenes tevékenységéhez, s ennek a többi szocialista országra gyakorolt hatásához. Arra is számítottak, hogy a válság további éleződése, az esetleges fegyveres összeütközés a teljes összeomlás felé sodorja a szocialista társadalmi rendszert, a igy végül a Szovjetunió, a Varsói Szerződés tagállamai számára nem marad más választás, mint katonai eszközökkel avatkozni közbe. Egy ilyen lépés jól szolgálta volna az amerikai külpolitika szélsőséges törekvéseit, s alapot adott volna ahhoz, hogy az Egyesült Államok is fegyveresen lépjen fel a karibi országok és más térségek haladó rendszereivel, demokratikus mozgalmaival szemben. A nyugateurópai kormánykörök, amelyeknek zöme nem titkolt aggodalommal figyelte a lengyelországi válság súlyosbodását, érezhető megkönnyebbüléssé], fogadták a szükségállapot bevezetését. Később azonban - elsősorban az Egyesült Államok, illetve saját országuk szélsőséges köreinek nyomására változtattak magatartásukon. Az északatlanti Szövetség és az Európai Gazdasági Közösség keretében végülls olyan álláspontot foglaltak el, amely beavatkozást jelent Lengyelország belügyeibe. £±