MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982
1982-11-30 184. öe. - 1982_PB 184/131
11/7. Tarcsi Gyula elvtárs: Tisztelt Pártbizottság, kedves Elvtársak! Közös munkánk eredményei, amelyekről az elhangzott értékelés ben szó esett ugy érzem összefoglalják fővárosunk fiataljainak munkáját. Ezt a teljesítményt egyre nehezedő külső és belső feltételek között az eddigieknél jóval nagyobb erőfeszítésekkel értük el. Fővárosunk fejlődése az ifjúság számára nyilvánvalóan jelzi, hogy pártunk, politikai vezetésünk határozott eszközökkel munkálkodik társadalmi céljaink, a XII. kongresszus határozataink megvalósításán. A párt irányításával ifjúsági szövetségünk is szervezettel dolgozik. A párt és az ifjúság közötti kölcsönös bizalomnak különös jelentősége van akkor, amikor a fiatalság körében növekszik az aggodalom, vájjon képes-e az ország megőrizni az eddig elért eredményeket. Ifjúságunk számára a szocializmus természetes közeg. Kérdései, mostanában növekvő kételyei is szocialista talajon fogannak meg. Aki ma 3o éves, tehát már éppen csak fiatal, az 1968-ban másodikos középiskolás volt. Végeredményben gyermekfejjel hallott, ha figyelt rá egyáltalán, a csehszlovákiai eseményekről, a nyugat európai diák mozgalmakról, a gazdasági reformunk inditásáról. Egész nemzedék cseperedett ugy fel, hogy számára a növekedés volt a természetes és most találkozik először azzal, hogy a társadalmi stabilitás, a megtartás is lehet nagy érték. Teljesen helyénvalónak tartom megjegyezni, ahogyan Maróthy elvtárs szóbeli előadásában is szólt, az ifjúság körében tapasztalható béke törekvésekről és azok téves elemeiről. A mai ifjúság hivta már magát béke viselt nemzedéknek is. Számukra tehát az enyhülés volt a természetes környezet. Most újra végig kell gondolni és újra el kell mondani minden fiatalnak, hogy a béke az nem adottság, hanem vivmány, amit őrizni kell. AZÁ