MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1982

1982-06-25 181. öe. - 1982_PB 181/72

— 1U — I Életszínvonalról, életkörülményről szélva említést kell tennünk néhány felfogást, szemléletet tükröző nézetről is. Manapság gyakran találkozhatunk azzal a kritikával, hogy életszínvonal politikánkban a fogyasztás növelésének szándéka, az életnívó emelésének programja táptalaja a kispolgári gondolkodásnak és magatartásnak, nyugati fogyasztói modellek majmolásához, a pénz hajszolásához vezet. Ugy vélem világosan he kell mutatnunk o nézetek tarthatatlan voltát. Az életszínvonal emelése és a fogyasztás növolése a mi szocialista társadalmunkban sohasem volt öncél, hanem az össznépi, csoport ós egyéni érdekeket összekapcsoló, fontos mozgatórugó, érdekeltségi tényező. Az az életszínvonal növekedés, amely a teljesítmények növekedésén alapul, az a fogyasztás növekedés, amelyet munkával szerzett jövedelmek tesznek lehotővé, s amolyek kielégitósét munkával termelt javak biztosítják, hozzájárul szocialista társadalmi viszonyaink erősítéséhez, a lakosság életviszonyainak és közérzetének javításához. Nálunk ez a jellemző. Ugyanakkor tagadhatatlan,hogy ettől eltérő magatartás is jelen van napjainkban. Ezek egy részéről • - a harácsolásról, a munkától független jövedelemről - az előbb már említést tettem. Mindössze egy vonásával szeretnék még röviden foglalkozni. Érdemes arra felfigyelnünk, hogy ifjúságunk körében a mai kor eszményképe az un. sikerember. Egy szociológiai felmérés tapasztalatai arra utalnak, hogy a sikerember eszménye mögött elsősorban nem a kiemelkedő munka, a tudományos, művészi, társadalmi vagy sport teljesítmény elismerése ós cselekvésre ösztönző példája húzódik meg, hanem az ennek eredményeként elért magas jövedelem, átlagosnál nagyobb fogyasztás és életnívó. Nem csoda hát, ha az eszményképek sorába bekerül az ügyeskedő, nyerészkedő, a társadalom számára hasznos munka nélkül is jelentős jövedelmet élvezők nagyon szűk, de jelenlévő rétege is. Ez ellen a szemlélet ellen példamutatással, felvilágosító munkával, s a valódi munkateljesítmények megbecsülésével valóban küzdenünk kell. Az életszínvonal elemzésekor nem kerülhetjük meg azt a kérdést sem, hogy mit várhatunk a jövőben, melyek lehetnek életszínvonal politikánk céljai, milyen program megvalósítása érdekében kell mozgósítani az embereket. 12