MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1980

1980-09-19 167. öe. - 1980_PB 167/73

53 Ne mondjunk most erről ítéletet, csak fogadjuk meg, hogy ezen komolyan fogunk gondolkodni. A káderekkel szemben támasztott igények között a kongresszuson elhangzott felszólalások sokat emlegették a vezetők kockázatvállalását. Ez az utóbbi időben szinte divatkérdés, divatfordulat lett. De a politikában minden divatot azért ellenőrizni kell. És rögtön kiderül, hogy a benne kifejezésre jutó helyes törekvést azért most is egy kicsit magyarázni kell. Mit kezdjen szószerinti értelemben az ember azzal, hogy kockázatvállalás egy tervezőintézetben, bankban, újságnál, minisztériumban, hadseregben, diplomáciai munkán, gyermekintézménynél, fizikai munkások közvetlen irányitójaként, párt- és társadalmi szervek apparátusában dolgozókként? A pártkongresszus határozata "ésszerű" kockázatot vállaló káderekről szól. Értelme pedig az, hogy egyéniségek legyenek a vezetők. Gondolkodjanak és az ügy érdekében a legjobb meggyőződésük szerint cselekedjenek. És e mellé kell még valami. Szükség van egész állami, gazdasági, társadalmi irányításunkban az elhatározásokhoz, a szabályokhoz magukat fegyelmezetten tartó emberekre. A kockázat vállalás fogalma a gazdasági, az üzleti világhoz tartozik. A párt, az állami és sok más munkában azonban nem erre van szükség. Viszont a kettő nem kell, hogy feloldhatatlan ellentmondásba kerüljön egymással. A KB beszámolója erről a kérdésről a kongresszuson ugy szólt, hogy azokra a káderekre kell építeni akik; ^5