MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1980

1980-09-19 167. öe. - 1980_PB 167/28

8 amelyek védik a munkáshatalmat, a szocializmus ügyét. A párt álláspontja az, hogy a megállapodás kompromisszum-jellegű és a társadalom egészének azt együtt kell megvalósítani. - A szakszervezetek kérdésében vissza kellett lépni. A munkások nem látták más garanciát a hibák újbóli elkövetése ellen, mint saját független szervezetüknek a létrehozását. Enélkül nem voltak hajlandók megállapodni. A szabad-szakszervezetek jelszavát a disszidensek adták ki, de az t a munkások elfogadták. Meg kell mondani őszintén, hogy korábban csak a szakszervezetek karikatúrája létezett Lengyelországban. A munkások régen bírálják ezt a helyzetet. A párt nem hallgatta meg őket, ezért kell most nagy árat fizetni. - A Lengyel Egyesült Munkáspárt előtt több hatalmas feladat áll. Legfontosabb a pártaktíva, a párttagság mozgósítása. Ezt szolgálják a vajdasági és az üzemi aktivaülések. - Leginkább az üzemekben dolgozó kommunisták szólalnak fel. Kifogásolják a párt-politika súlyos hibáit, konkrétan bírálnak személyeket, kormányintézkedéseket. Megállapítják, hogy az eddigi propaganda is hibás volt. Miközben romlott az ellátás, csökkent az életszínvonal, a propaganda változatlanul sikercentrikus volt. Idegesítette az embereket a szavak és a valóság közötti szakadék. A párt eltért a lenini normáktól. J.Z