MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1980

1980-09-19 167. öe. - 1980_PB 167/8

-h Ezért szeretne most három kérdésről szólni: a független szakszervezetekről, a sztrájk-jogról, s a gazdasági követelésekről. Bár nem általános, de a mi közvéleményünkben is van olyan vélemény, hogy Lengyelországban pozitiv dolog történt, valamiféle szocialista vivmány, a szocializmus valamiféle megújulása lehetséges ebből. A tömegek szerepe megnőtt az eseményekben és ez jelentett valamiféle szocialista jellegű megújulást. Azzal a véleménnyel nem ért egyet, hogy itt valamiféle győzelem volt akár a párt, akár a munkásosztály részéről. Nem valamiféle vivmány vagy megújulás ezeknek a szakszervezeteknek a létrejötte. Ha szakszervezet és munkás, akkor nem lehet szó ennek a szakszervezetnek a függetlenségéről az osztálytól, a munkásosztály pártjától, a munkásosztály diktatúrájától, a munkásosztály álla mától, ha ezek tényleg szocialista és munkás szakszervezetek akarnak lenni. A vita során az egyik nyugati forrás megemlitette, hogy tulajdonképpen, amit a lengyelek akarnak, Nyugaton sincs, mert ezek is kötődnek valamilyen párthoz, vagy kötődnek az egyházhoz, a munkáltatóhoz. Olyan szakszervezetek sincsenek, amelyek országos sztrájkot tudnának szervezni húsáremelés miatt. A szakszervezeteknek az árakhoz nincs közük. A szakszervezetek abból indulnak ki, hogy az árakat a gyárosok állapitják meg, a bérük lesz alacsonyabb, de egy bizonyos idő után a bérük utoléri az árakat. Egyesek úgy állitják be ezt, hogy a lengyel munkásosztály győzelme, de ezek ugyanazok, akik a haditengerészetet vonultatják fel a sztrájkoló halászok ellen. Az új szakszervezetekről keveset tudunk: amit ennek szervezői tudnak még az is kevés. Azért valamit tudunk: ezek az új szakszervezetek nem függetlenek a Lengyelországban lévő ellenzéki mozgalomtól. Ezek az ellenzéki elemek ott voltak a gyárakban, a követeléseket nem munkások fogalmazták. Ezek a szakszervezetek nem függetlenek az egyháztól sem. Lech Walesa kijelentette, hogy nyiltan fogja támogatni az egyházat. Walesa volt Wiszinszkynél, a pápához is el akar menni, de a pápa megmondta, hogy ő nem hivta. Itt semmiféle győzelemről nincs szó: visszalépésről van szó. Nem a mi dolgunk megállapítani, hogy kényszerű vagy nem, de a kapott információ szerint úgy néz ki, hogy kényszerű volt. Nem a sztrájk-jogról, hanem magáról a sztrájkról van szó. Lengyelországban nem volt sztrájk-jog, de sztrájkoltak, nem először történt, az elmúlt években is volt. Magyarországon, ha kihirdetnék a sztrájk-jogot, bizik abban, hogy nem lenne sztrájk. Életszinvonalat sztrájkkal emelni nem lehet, ettől még nem lesz több, ami elosztható. Mi abból indulunk ki, hogy csak a munka teremthet értéket. A tőkés világban más a helyzet, mert ott vita tárgya lehet, hogy mennyi jusson a munkásnak és mennyi a tőkésnek. De a meg nem termelt értéket ott sem lehet elosztani. Az is korlát, hogy a tőke létfeltételét nem kérdőjelezhetik meg. Arról lehet vitatkozni, hogy a haszonból milyen arányban részesedjen a tőkés és a munkás, de a profit nem lehet vita tárgya. Lengyelországban arról volt szó, hogy amit meg sem termeltek, azt osszák szét. Nem is a gazdasági követelések voltak a *