MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1980
1980-02-15 162. öe. - 1980_PB 162/9
- 7 A IV. fejezetnek az a cime, hogy szocialista életmód, de a fejezetben magában a szocialista életmódról egy szó sincs. Végül talán nem lenne tul nagy kivánság, ha azt ajánlanám, hogy a fővárosról is essen valamilyen formában szó, ami a műszaki fejlődés, ipari fejlődés elmaradását illeti, - mégis az adott körülmények között kiemelten fejlődött. Az irányelvek nemcsak feladatokat tartalmaznak, hanem bizonyos dolgok helyzetmegítélését is. Ezek a fejezetek elején elég rövidek. Nekem proglémáim, aggályaim vannak azzal kapcsolatban, ahogy az irányelvek a szocializmus elért eredményéről, színvonaláról beszél. Kétféle megitélés alakult ki. Egyik a közvélemény részére, másik pedig belső használatra. Ügy tűnik, hogy megítélésünk, ami nyilvánosságra kerül valóságosan pozitiv, kissé egyoldalúan az eredményeket hangsúlyozza. A problémákat, gondokat nem súlyuknak megfelelően jelzik. Nem veszik komolyan a gondokat, problémákat, ebből következően nem is ugy dolgoznak ahogy kell, végül mikor a különbségeket látják, érzékelik ez kétségessé teszi a politikai célkitűzéseket. Az utóbbi időben nálunk kialakult egy sajátos diplomáciai nyelv. Ha a tervet nem teljesítettük - ezt nem igy mondjuk, hanem a tervet a tervezetthez közel teljesítettük, vagy nem a tervezett mértékben telj esitettük, /példákat hoz a december 20-i Népszabadságból./ Attól, hogy problémáink vannak, eredményeink nem lesznek kisebbek. Történelmi eredményeket értünk el az elmúlt 30 év alatt és erre szeretnénk büszkék lenni, - és joggal lehetünk is. Soha ilyen jól nem éltünk, mint az utóbbi 10 évben. De tévedhetünk, és tévddünk mi is. A sajtóval, rádióval kapcsolatban: a TV-t, rádiót, valahonnan irányitják. A politikusok főként az eredményeket hangsúlyozzák, a tömegkommunikációs eszközök pedig a fellelhető disznóságokat. Itt nem egyes ujságirókról, vagy szerkesztőkről van szó, hanem azokról, akik ezeket irányitják. Kevesebbet kellene kiküldeni a TV-t a repülőtérre és jobban bemutathatnák, hogy vidéken mi épült. A tényleges eredményeinket kellene jobban bemutatni. Életszínvonallal kapcsolatban: sosem éltünk ilyen jól, mint most, de ugy tűnik, hogy a gyeplőt kicsit elengedtük. Jobban élünk, mint ahogy dolgozunk. Felmerül a kérdés, hogy miből élünk jól? 7-8 milliárd adósságunk van, és ezt kell majd visszafizetni. A kapitalizmus nem jóléti intézmény, ezek nem azért adnak nekünk pénzt, mert időben visszafizetjük, hanem igy politikai feltételek nélkül is hozzájuk vagyunk kötve. Ennek visszafizetése belső feszültségeket okoz, ezért én a kölcsönök további felvételét meggondolás tárgyává tenném. Az életszinvonal emelkedés a termelés, és gazdaságosság függvénye. Az iparban a bérnövekedés k,5 fo t de ha lesz rá pénzünk, ha nem 2 % lesz. Az árnövekedés a nyugdijasokat ugy érinti, hogy életszínvonaluk nem emelkedik, hanem legjobb esetben is csak stagnál. A
