MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1980

1980-01-21 161. öe. - 1980_PB 161/14

- 12 - A nyugdijasokkal kapcsolatos észrevételhez tenném hozzá: ha ezt a részt átdolgozzák, érdemes azt is elmondani, hogy a körzeti pártszervezetek igénylik a nyugdijasok munkáját, de a nyugdijasok sajnos sokszor ledegradálónak érzik a körzeti pártszervezetekben végzett munkát. Nem szabad lebecsülni a körzeti pártmunkást, ezt fontos elmondani. Tájmel József et. : Ugy gondolom, nem irigylésre méltó a Szerkesztő Bizottság helyzete. Egy-két dolgot én is szeretnék elmondani az anyaggal kapcsolatban. A 2. oldalon az anyag foglalkozik a főváros helyével, gazdasági szerepével. Egyetértek a megállapítással, és ebből kiindulva én a pártszervezetek gazdaságszervező, irányitó és ellenőrző szerepét jobban hangsúlyoznám. Az anyag 22. oldalán szerepel, hogy az intenziv-szelektvi fejlesztés feltételei adottak, de ezeket jobban ki kell használni. Nekem ez gondot jelent, mert szerintem a Budapesti Pártbizottságnak jobban meg kellene vizsgálni, hogy miért nem igy történik ez. Talán valami gátló tényezői vannak ennek. Az anyagban szerepel, hogy van olyan elképzelésünk, hogy a munkaerőt és a munkahelyek számát próbálnánk összhangba hozni. Hogyan közelitjük ezeket? Megnéztem a munkahelyemen, a Csepeli Csőgyárban, hogy hogyan néz ki az 1975-ös és az 1979-es létszám. A mi létszámunk 16 %-kal csökkent 1975. óta, a felhasznált bér 14 %-kal növekedett. Az egy főre jutó kereset 36 %-kal emelkedett, a bérszínvonalnál 37 %-os a fejlődés. Ennek ellenére a kohászat nem vonzó a ma ifjúságának. Ennek objektiv és szubjektiv feltétele is van. Az anyag beszél az élelmiszer-kereskedelemben dolgozókról, a buszvezetők helyzetéről. De ha megnézzük Budapesten a munkaerő kihasználását, egyet biztosnak látok: bármikor az ember bemegy egy ruházati boltba, mindig lehet találni olyan eladókat, akiknek nincs mit csinálni. A másik ilyen terület az alkalmazotti létszám. Az adatokból megállapítható, hogy a létszám nagyobb mértékben csökken, mint a bértömeg felhasználása. Ez azt jelenti, hogy minden kilépő dolgozó viszi magával a bértömeget is. Országos viszonylatban ez a szaldó megmarad. De az anyagi javak termelésének problémája azokban a gondokban jelenik meg, ami a gépi berendezések romlását, a hatékonyság romlását és a termelőerők kihasználatlanságát tükrözik. Ezek a bérarányok ugy jöttek létre a mi vallalatunknal, hogy évente 138 túlóra jut minden csőgyári dolgozóra. Ez a másik feszültség a jelenlegi helyzetben. Ez a túlóra átlag persze a valóságban nagyon nagy szóródást jelent. Az alkalmazotti területen nincs túlóra. A bérfejlesztésben benne szerepel az éjszakai pótlék is, igy a bérarányainkban a végzett munka mennyisége és minősége nem fejeződik ki. Ezért is tartom Budapest szerepét jelentősnek az ország életében, hiszen itt koncentrálódnak az ipari nagyüzemek. De a problémákból valamilyen kiutat meg kell találni, mert erre megvannak a szellemi erők, a tudományos apparátusunk. Szerintem a pártnak kell elsősorban kiutat keresni. Furcsának tartom az anyagban a budapesti építőiparral kapcsolatos megítélést. Leirjuk, hogy a budapesti épitőipar gépi berendezése, szervezettsége milyen. Vagyis a berendezések kihasználása nem megfelelő, belső szervezetlenség és szétforgácsoltság tapaszlatható. A