MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1979

1979-02-27 156. öe. - 1979_PB 156/28

-3­intézkedések hatására. Ezek együttesen lassitják a munkahelyhez kötődést. Nem érzékeltetik a megbecsülés kellő mértékét. Pedig a város fejlődő, és szépülő arculata, a 10 ezres lakótele­pek, modern középületek, a metró, uj áruházak, szállodák, ipari létesitmények mind - mind az épitőipari munkás mostoha körülmények között végzett munkájának eredményeit dicsérik. Ezt a tevékenysé­get a főváros lakossága elismeréssel nyugtázza és megbecsüli. Az épitőipari munkás szemünk előtt dolgozik. Erőfeszítése, maga­tartása, munkájának minősége közvetlen benyomást kelt; elismerést, vagy ellenérzést vált ki az emberből. A rossz minőségben ott hagyott szakipari munka; az épitési területen, vagy az élelmiszerüzletek környékén látható lézengés - még ha a dolgozók számának kisebb ré­szére vonatkozik is - irritálja a lakosságot. Nem is csoda. De azt is meg kell mondani, hogy a társadalom elismerését gyakran nem megfelelően befolyásolják a tájékoztató szervek sem, sokszor a szenzáció, a szélsőség kerül a közönség elé, nem a naponta meg­újuló, egyenletesen fejlődő, kevésbé látványos, szorgalommal vég­zett munka. Mindezekért a fiatalság sem vonzódik az épitőipari szakmák iránt. Igen kevés azon budapesti fiatalok száma, akik ezt választanák hivatásuknak. Pl. az 1978/79-re beiskolázott 1400 ta­nuló közül mindössze 110 budapesti. Azt sem hallgathatjuk el, hogy társadalmi megbecsülésükért maguk az épitők is többet tehetnek; elsősorban a munka szervezettségé­nek, minőségének növelésével. Ebben a propaganda, kommunikációs eszközök is segithetnek. A szakmák iránti vonzalmat az anyagi el­ismerés, az élet- és munkakörülmények javitása és a korszerű tech­nológia bevezetése is ösztönözheti. Kedves Elvtársak ! Az épitőipari szervezetek és főhatóságaik,párt- és szakszerve­zetek szinte az államosítás óta folyamatosan javitják az építő­munkások élet- és munkakörülményeit. Minden időszakban a kor szin­Sí&

Next

/
Oldalképek
Tartalom