MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1979

1979-02-27 156. öe. - 1979_PB 156/22

-21ban a Fővárosi Tanácsot - kiemelkedő helyen kezeljék az épitőipar a fővárosban. Ez miben kell, hogy megnyilvánuljon; igény és kapacitás összhangjának megteremtése, rangsorolás az épitési igényeknél, szétfolyó kapacitások kézben tartása. Az igények alakulásánál, a megfelelő rangsorolásnál van komoly felelősségünk a Fővárosi Tanács, és az ÉVM együttműködése vonatkozásában. Igényeket rangsorolni kell és ki kell tudni mondani azt is, hogy "nem". Teljesen igaza van Kovács et-nak abban, hogy nem lehet csak a kapacitásnak a lakossági szolgáltatás oldalát nézni. Másik oldalra is figyelni kell, mert ha nem tesszük, akkor nem lesz miből. Ha valamit sürgethetne a Pártbizottság, akkor az a kapacitás és igények összehangolásának megteremtése. Itt az OT-nak van kimagasló szerepe, a Fővárosi Tanácsnak és az illetékes tárcáknak is megvan a feladatuk. Legmegfelelőbb épitőipari szervezet kialakitása. Ezt két oldalról is kell vizsgálni. Gyorsitani kell az ütemet, a felmérés már megvan, az előrehaladás hiányzik. Május 30-i ülésen Kádár et. már felvetette, hogy a fővárosra vonatkozóan szükséges egy komplex vállalatnak a létrehozása. Gép, technika, ipari háttér megteremtése; ezen keresztül jutunk el a leglényegesebb kérdéshez, amit rendeznünk szükséges. Ez pedig a munkaerő helyzet. Ezt szélesebben kell vizsgálnunk, mint csak az épitőipar. Nem egyszerűen arról van csak szó, hogy ma már csak az épitőiparban hiányoznak a munkáskezek. Az ipar minden területére elmondható. Szépvölgyi elvtárs a fővárosi aktiván elmondta, hogy három év alatt 49.000 fővel csökkent a foglalkoztatottak száma. Részben a december 6-i határozat hatásaként, ma már eljutottunk odáig, hogy a vállalatok nem terveznek létszám növekedést, sőt egy jelentős részük számol a létszám természetes csökkenésével. Igen lényeges kérdés, hogy a munkaerőt a leghatékonyabban foglalkoztassuk. Itt kellene a BPB-nek többre vállalkoznia. Az agitációnál - ugy érzi - sokkal többet egyenlőre nem tudunk tenni. Valahol be kell a folyamatokba jobban avatkozni és a budapesti vállalatok, intézmények kartelljét, szövetségét létrehozni, egységesebb magatartást kialakitani a munkaerő gazdálkodás kérdésében. Budapesten ez nem megy szervezetten, összefogottabban kellene vele foglalkozni. Jobban kell törekedni a meglévő munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodásra. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy Budapesti PB-nek világosan kell hirdetni a jövőt illetően, hogy Budapest nem tud meglenni a vidék munkaereje nélkül. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a Fővárosi Tanácsnak jobban bele kell segiteni abba, hogy ezen embereknek a körülményeit kialakitsák. Ezek az emberek az egész országba szét viszik a hireket, hogy a főváros hogyan fogadta őket. Éhez tartozó kérdés az is, hogy a propaganda munka milyen,hogyan segit bennünket. Ha olyan, mint a televízióban az elmúlt napokban az ingázókkal kapcsolatos adás, akkor csak ártunk vele, szinte lebeszéljük az embereket arról, hogy a fővárosba jöjjenek dolgozni. Ahhoz, hogy előbbre jussunk - ezt a kérdést nagyon nehezen tudja megfogalmazni, senkit nem akar megbántani - valahogy azoknak, akik ebbe a házba beteszik a lábukat valósághübben kell tájékoztatani bennünket, e szervet, a vezetőket. Változatlanul fennáll, hogy leülünk tárgyalni a gyakorlati emberekkel és utána a hivatalos vezetőkkel és a két információ között nagy eltérés van.