MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1979

1979-02-27 156. öe. - 1979_PB 156/15

- 14 A minisztériumnak az az elképzelése, hogy a KB határozatából adódóan a budapesti iparnak az országos átlagot meghaladó, korszerű techniká­val kell rendelkezni. Ha nem ezt teszik - miután több munkaerő lehe­tőséggel Budapesten nem számolhatnak - nem tudják a feladatokat tel­jesíteni. Különböző épitőipari vállalatoknál igen nagyjelentőségű beruházások vannak folyamatban, ezt a tendenciát akarják fenntartani. Vidéki vállalatok tartós budapesti foglalkoztatásának kérdését vizs­gálni kell; szállás, közlekedés, bérezés, stb. rendbe kell tenni. Ezek a vállalatok minden esetben többlet bért fizetnek a Budapesten dolgozók számára, a helybeliek bérezése terhére. A minisztérium a legutóbbi miniszteri értekezleten tárgyalta meg a 43. ÁÉV problémáját. Két házgyár rekonstrukcióját helyezik folya­matba. Jelenlegi házgyári kapacitást növelni kell 16.000-re. Ez szük­séges ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni a budapesti lakásépítési fel­adatoknak . KB határozat kimondja, hogy a lakóház felujitás, korszerűsítés fel­adatát egyenértéküként kell kezelni az uj lakásépítéssel. Jelenleg ennek a feltételei nincsenek meg. Az ÉVM a Fővárosi Tanáccsal közö­sen a VI.ötéves tervi feladatokra munkamegosztást fog kimunkálni arra vonatkozóan, hogy hány lakás épitését végezze a szövetkezeti, a tanácsi ipar és mennyit az ÉVM vállalatai. Munkaerő helyzetet illetően Budapest helyzete a legaggasztóbb. A kivitelező épitőipar ossz létszámán belül 220.000 épitőipari munkás dolgozik a lakóhelyétől távol, 120.000 naponta ingázik. Átlagos utazási idejük naponta 3-4 óra, akiket a vállalat közlekedési esz­közeivel szállit. Egy ingázó dolgozó 160-170 órát tölt a családjá­val. Emellett idény munkarendben dolgoznak, nyári munkahónapokban 10 órát + az utazás. Ilyen nagy zömmel ennyire mostoha körülmények között csak az épitőipari munkások dolgoznak. Ezért is megérdemlik, hogy többet törődjünk velük, nagyobb társadalmi megbecsülést kapja­nak . A munkás létszám stabilizálása, növelése a technikai fejlesztés mel­lett azt igényli, hogy többet törődjünk a budapesti munkaerő szociá­lis ellátottságával. Lakáshoz juttatás, étkezés, kulturális szolgál­tatás, munkásszállók, stb. kérdése. Miután évrőlévre korszerűbb technika jön be, alkalmassá kell tenni őket ezek fogadására, üzemel­tetésére. Az épitőipar gépesitése nehéz helyzetben van, nagyon heterogén a géppark. Az ossz gépi igény 20 %-át biztositja a hazai gyártás, a többi importból jön. Egy része oldható csak meg szocialistából. Ez a sokszinü géppark igen nagy energiát kivan karbantartás, javí­tás vonatkozásában. Az ipari tanulóktól kezdve az egyetemekig nagy feladat hárul mindenkire abban, hogy az épitőipari munkásokat al­kalmassá tudják tenni a korszerű technika fogadására, hatékony al­kalmazására. Káderpolitika; a feladatok növekedésével párhuzamosan, tervszerűen foglalkoznak a káderkérdéssel. 1978-ban az épitőipari vállalatok ve­zetésében 35 fő cseréjére került sor, a vezetői állomány közel 20 %-a A5

Next

/
Oldalképek
Tartalom