MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1979

1979-04-02 157. öe. - 1979_PB 157/7

-6Nemzetiségekről; népünk szocialista alapokon megvalósuló egysége szempontjából fontos politikai eredménynek tartjuk, hogy a hazánkban élő nemzetiségek az élet minden területén teljes egyenjogúságot élveznek. A nemzetiségi szövetségek múlt év novemberében megtartott kongresszusai jól tükrözték, hogy hazánkban a nemzetiségek egyenjogúsága érvényesül politikai, gazdasági, kulturális téren egyaránt. A nemzetiségek alkotó módon vesznek részt a szocializmus épitésében, életszínvonaluk, életkörülményeik megfelelnek az országos átlagnak. Képviseletük a párt-, és állami testületekben létszámukkal arányos, közéleti aktivitásuk megfelelő. Anyanyelvük, kultúrájuk ápolásához, fejlesztéséhez a feltételek biztosítottak, és a nemzetiségi állampolgárok élnek is a lehetőségekkel. A nemzetiségi szövetségek kongresszusai hozzájárultak a magyar és a nemzetiségi lakosság testvéri együttélésének és együttműködésének erősítéséhez. Bár Magyarországon a nemzetiségek számaránya nem nagy, a nemzetiségek teljes egyenjogúságát, a lenini nemzetiségi politika következetes érvényesítését fontos elvi kérdésnek tartjuk. Állam - egyház; kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetünk egyik fontos tényezője az állam és az egyházak közötti rendezett viszony. Közvéleményünket - benne párttagságunkat - foglalkoztatja, hogy az uj pápa megválasztása után hogyan alakul a Vatikán politikája, hogyan érinti ez államunk és a katolikus egyház viszonyát. Annál is inkább felvetődnek ezek a kérdések, mert a nemzetközi katolicizmus jobboldali elemei, a külföldi ellenséges propaganda, valamint az együttműködés itthoni ellenzői igyekeznek zavart kelteni és bizalmatlanságot szitani a rendszerünk iránt lojális papság, a hivők és államunk között. Tapasztalataink szerint a püspökök és a papság többsége a kialakult normális viszony fenntartására törekszik. Az ország előtt álló feladatok megoldásában, a hazafias erők összefogásának keretén belül számitünk az egyházak, köztük a katolikus egyház vezetőinek, papjainak és a hivőknak az aktiv közreműködésére. Az állam és a katolikus egyház közötti normális viszonnyal, amely a közös erőfeszítések eredményeként jött létre, a hivő emberek is elégedettek. A Vatikán és a magyar kormány kapcsolatait mindkét fél részéről a korrektség jellemzi és azokat a jövőben is az eddigi elvek és gyakorlat szerint kivánjuk alakitani. Ha az uj pápa komolyan követni szándékozik elődeinek politikai vonalát, akkor mi is készek vagyunk a jelenlegi kedvező kapcsolatok folytatására. A magyar katolikus egyház és a püspöki kar az eddigi utón kivan haladni, s kész közreműködni az egész magyar nép érdekét szolgáló országépitő program megvalósításában. Lényegében ez a megállapítás annak a megbeszélésnek az alapján került be a beszámolóba, amely Lékai biboros és Kádár elvtárs közötti megbeszélés fő konzekvenciája volt. Volt azóta néhány olyan esemény is, amely azt mutatta, hogy Lékai az elmondottakat komolyan veszi. Saját környezetében kijelentette, hogy nem hajlandó eltérni az eddigi iránytól. Azon az utón akar tovább menni, amely a magyar állam és a Vatikán között kialakult. A többi egyházzal már hosszú idő óta korrekt, jó az együttműködés. Mindenki előtt világossá kell tenni, hogy az egyházak - igy a katolikus egyház, a Vatikán irányában is - változatlanul az eddigi politikát folytatjuk. Nem hagyhatunk kétséget afelől sem, hogy a jó együttműködésre való törekvés elvi alapokon nyugszik, vagyis nem teszünk semmi néven nevezendő világnézeti engedményt. A mi feladatunk továbbra is politikai poziciónk védelme, világnézetünk terjesztése, erősitése. Mindezt természetesen körültekintően és türelemmel, <f-