MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1978

1978-11-03 153. öe. - 1978_PB 153/72

I Az eredeti tanulmány szerint az önálló lakáéra jogosultak körét ugy igyekeztek meghatározni, hogy az "minden kategóriában a lehetséftes lakásigény felső határát eredményezze." E módszert ugy .-/.lkalmazták, hogy mér a kiinduló helyzetre 1976-ra sem a tényleges családösszetételt vették alapul, hanem az előbbijkben részletezett és feltételezett struktúrát, így a kiinduló lakáshiány mórtéke is kb. 4o.ooorel több, mint k ténylegesen statisztikailag kimutatható hiány. A tervezés sorári azt a feltételezést fogadták el, hogy az igy kialakuló opaládatruktura igényeinek kielégítéséről kell gondoskodna. Tehát sok és viszonylag kisebb lakás építése indokolt. Á lakásópitési szükséglet megállapításához szükség, volt még a bontandó lakások számának becslésére. Ezt a lakásállomány évi 1,2 %-ában határozták meg. Mindezek eredményeképpen a 15 éves prognózis 35o- 38o ezer lakásépítési szükségletet mutatott ki. Fővárosi számítás A Fővárosi Tanács apparátusában végzett számítás egészen más szemléleti alapból, indult ki: A jelen helyzet és a legutóbbi évek fejlődésének értékelése azt mutatja, hogy a osaládegységek átlagos nagysága rendkívüli mórtékben lecsökkent / 2,36 főre /. Ennek oka yeaőben található /életcélok megvalósítása, a korszerű életmódra törekvés, stb./ de az okok között kiemelkedő helyet foglal el a lakáshelyzet megoldatlansága. Ezt a feltételezést szociológiai vizsgálatok támasztották alá, mely szerint az érintett családok által helyesnek tartott gyermekszám döntően a lakáshelyzet megoldatlansága miatt nem valósul meg. *l