MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1978

1978-06-20 151. öe. - 1978_PB 151/8

7 az emberekben a hiábavalóság érzete félő, hogy fellép. Kérem, hogy az elvtársak erre hatékonyabban hívják fel a figyelmet. Molnár elvtárs válasza; Olyan nem hangzott el, amivel nem értek egyet. Annak nagyon örültem, hogy Havasi elvtárs hozzászólt, s igaza van abban, hogy a fővárosban is lehet és kell öntevékenyen cselekedni, s itt vannak kihasználatlan tartalékaink, úgy a párt - mint a tanácsok, a vállalatoknál, kerületekben is. Gallai elvtárs vetette fel, hogy "álomhatározat". Azzal egyetértek, hogy tényleg előre álmodozás, de abban az értelemben, ahogy azt Lenin a bolsevikokról mondta. /... megalapozott folyamatokra támaszkodni és előrelátni .../ S ilyen értelemben ez nem baj, sőt kötelező számunkra. Az anyagban a kerületek közötti különbséget mi úgy értettük, ahogyan azt Havasi elvtárs is elmondotta. Természetes, hogy a XVII kerületet és az V. kerületet nem lehet ugyanarra a szintre tenni, de arra igen, hogy legyen megfelelő iskola ahol oktatnak, óvoda, napi bevásárlásra üzlet- és piac, közlekedéshez megfelelő út, tehát ebben az értelemben kell sok mindent tennünk, persze nem úgy, hogy minden kerületnek legyen bevásárló központja, de nem is olyan értelemben, mint a Nemzeti Szinház kérdése. Természetesnek tartjuk, hogy a Pol.Biz. határozata a BPB-re is nagy felelősséggel számít, s nem veszi le rólunk azt a felelősséget, hogy kezdeményezőnek kell lennünk, s nem mondhatjuk, hogy ez nem a mi dolgunk. Szervezettebben, összefogottabban kell a partnerekkel együttműködnünk, mert a hiányosságokat csak így tudjuk felszámolni. A Pol.Biz. határozata óriási feladatokat ölel fel, s azzal, hogy a határozat megszületett a munka még nincs elintézve. Ebből következik, hogy jobb munkát kell végeznünk mint eddig, s hogy ez ne maradjon "csak papíron" ezt nemcsak a határozat követeli meg tőlünk, hanem a városért, az országért érzett felelősségünk is. Kulcsár elvtárs amit mondtál azzal teljesen egyetértek. Abban, hogy a közrend jobb legyen szerintem mar léptünk előbbre, persze tudjuk ez eléggé sziszi-fuszi munka. Természetes, hogy elsőrendű feladat a lakásépítés, de mindjárt utána a felújítás, a megóvás, az értékekre való vigyázás. Ez persze nem elsősorban rendőri feladat, hanem HKI., közszellemformálás kérdése is. Merem mondani na^y szükség van a kitartó emberi szemlélet alakítására, talán még kényszerpályán is. K