MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1976
1976-11-01 139. öe. - 1976_PB 139/17
16 Csák Gyula elvtárs /iró/ Kedves elvtársak! foglalkozásonból következik, hogy aiért azt a tárnát választottam, amiről szálni akarok: a tanácskozást hallgatva elsősorban komoly tartalmi munkkról esett szó a hozzászóló elvtársak részéről ; a párt munkastílusáról, az apparátus munkastílusáról, ennek tartalmi vonásairól. Én formai oldalról szeretném megközelíteni, mégpedik ugy - ha kilépnek a tremből azt próbálom vizsgálni, hogyan Ítélnek meg bennünket. Ennek a kívülről vizsgálódásnak lehetséges változata az, ha azt nézzük hogy a pártmunkát miként tükrözte az irodalom. Ha azokra a könyvekre emlékezünk, melyek közvetlenül a felszabadulás után a sokoldalú és nehéz munkát vállaló kommunistákról szóltak, akkor azt kell mondani, hogy friss eszű, jókezü munkások, áldozatot vállaló kommunisták mozogtak a különböző posztokon, ahova a szükségszerűség állította őket. Néhány évvel később, a sematizmus idejében ezt a nagyon sokszínű elvien pártmunkást és kommunistát valamilyen más töltésű emberként próbálta jellemezni; visszapillantva néhány filmre szinten torzítva , kigúnyolva jellemezték. Kb. 2o esztendeje megszűnt a kommunista bármilyen fajta ábrázolása. Pedig ha csak saját tapasztalatainkat nézzük, a mindennapi életűnket, pártmunkások, aktívák sokaságát, hasonlók ahhoz amit felszabadulás után láthattunk; hozzátéve azt a konkrét és hatalmas eredményt, hogy azóta sok pártmunkás kemény munkája mellett iskolát, diplomát szerzett; tehát ezt a pártmunkás gárdát nem latjuk az irodalomban, - ennek az irők az okai. Van egy sajátos lerakódás beidegződés ; örülünk annak, hogy sok minden változott; arra kell törekedni, hogy a reális valóságot ábrázoljuk; itt kell hangsúlyozni, hogy némely kommunista magatartásában egy furcsa kettősség érződik. A kommunisták magatartása, munkastílusa, módszere kihat nemcsak környezetükre, hanem az egész társadalmi életünkre. Mint iró, több mint 3oo iró-olvasó tanácskozáson vettem részt, amit különböző munkahelyeken szerveztek, esetenként megyei szintű összejövetelek is voltak. Azt kellett tapasztalnom, hogy pártapparátusbeliek részéről kevés az érdeklődés. A közművelődés területén reánk váró feladatoknak csak ugy tudunk eleget tenni, ha mi magunk is részesei vagyunk ennek az akciónak és csak igy tudunk másokon is változtatni. Deák Livia elvtársnő : az előterjesztést nagyon jónak tartom, egyenesen lelkesítőnek; mégjobb azzalm amit Somogyi elvtárs vitaindítóként elmondott. Ebben a felfogásban kell nekünk az anyagot tovább vinni saját munkánk során; most már a személyiség oldaláról is. Az a véleményem, hogy a BPB vezetői nagyon keveset szerepelnek a nyilvánosság előtt, bár az utóbbi időben van előrelépés e téren, de budapesti méretekben nem tartom elégségesnek. Kevesebbet jönnek ki A*
