MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972
1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/8
dennap végzünk a X.kongresszus határozatána valóraváltásáért. Azt azonban iyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy pártunk Központi Bizottsága továbbra is számithat a csepeli kommunistákra, mert politikai egységünk erős, a pártszervezetek garantálni tudják a további fejlődést, a X,kongresszus határozata végrehajtásának minden területén. Pál Lénárd elvtára; Tisztelt Pártbizottság ! A Végrehajtóbizottság beszámolójával teljes mértékben egyetértek. Hozzászólásra azért jelentkeztem, mert néhány megjegyzést szeretnék tenni a műszaki fejlesztés és a tudományos kutatás kérdéseivel kapcsolatban, hiszen Budapesten koncentrálódik a tudományos kutató kapacitás igen jelentős része. Azt hiszem, mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy ma a KB. tudománypolitikai irányelveinek és a X,kongresszus határozatainak fényében jobban láthatjuk a múlt éa a jelen eredményeit, gyengeségeit és biztonságosan határozhatjuk meg távlati célkitűzéseinket. Viszonylag nem sok idő telt még el a tudománypolitikai irányelvek meg jelenése óta, de máris egyértelműen látható, ho a y az irányelvek hatására kedvező átalakulás bontakozott ki tudományos életünkben. Van azonban néhány olyan jelenség, amely arra mutat,hogy fennáll a végrehajtás során a kisebb-nagyobb torzulások veszélye. Három kérdést szeretnék röviden érinteni. Az egyik a műszaki haladás és a kutatás kapcsolatát, a másik az erkölcsi és anyagi ösztönzők hatását érinti és végül beszélni szeretnék az egészségtelen túlterheltség és időpazarlás okairól és következményeiről. Ugy vélem, hogy a X.kongresszus óta eltelt egy év alatt a fővárosi kutatóintézetek általában eredményes munkát végeztek. Az elért uj tudományos eredmények nemcsak nemzetközi hirnevünket növelték, hanara éppen a gazdasági irányitás uj rendjének hatására a közüetlen társadalmi szBkségletek kielégítésének meggyorsításához is hozzájárultak. Megállapítható, hogy a X. kongresszus óta a tudományos célkitűzések és a társadalmi szükségletek közötti összhang tovább erősödött. Ma már azt ugyan senki sem vitatja, hogy a tudománynak végső soron társadalmi szükségleteket kell kielégiteni, arról azonban még gyakran folyik vita, hogyan lehet felismerni az igényeket és miként kell a tudományos munka célkitűzéseit ezekhez azigényekhez igazitani. A vitákban két szélsőséges nézettekei taxálkoznuk. Az egyik szerint az az igazi tudomány, amely a messze távlatokba mutat, a másik szerint pedig a tudománynak olyan eredményeket kell produkálnia, amelyek nem a távoli jövőben, hanem azonnal hasznosíthatók. Ez a két követelmény csak akkor szélsősé 0 es, ha az egyiket a másiktól elválasztjuk, A tudománynak azonban mindkét követelménynek eleget kell tennie. Tény, ho 0 y jelenleg több a tennivaló a konkrét gazdasági célra irányuló kutató munka területén. Világos, ho^y az életszínvonal emeléséhez az anyagi javak előállításának termelékenyebb módszereire van szüség. Igaz, hogy a termelékenységet lehet és kell is növelni a munkafegyeÁ
