MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/60

a 57 lémá kkal, amelyeket Neme th elvtárs és a hozzászólók itt felvetettek. Kazimir elvtárs a művészet elismeréséért a dicséretet követelte. Kiragadok az egyik taggyűlésen tapasztaltakból egy elég súlyos anomáliát: a munka megbecsülésének kérdését, mondhatnám a munka dicséretét is, A Budapesti Pályaépítési Főnökség taggyűlésén a kommunisták élesen szóvátették a következőt: 5 éven át dolgoztak a Szob -Vác Budapest - vonal pálya átépítésén és elektrifikálásán és határidőre, december közepére be is fejezték, hogy nyugodt karácsonyuk legyen. Ünnepek előtt megtartották a pályaavató ünnepséget is, de az állandóan ott dolgozó 600-800 munkás közül eszetlen egyest sem hivtak meg arra az ünnepségre, pedig 5 éven át téli hidegben, nyári hőségben a pályán szenvedtek. Az utolsó pillanatban vették észre, hogy a pályafőnökség igazgatóját me ghivták, mert őt nem lehetett kihagyni, A mikor a pályafőnök kérdezte a párttitkárt, hogy együtt menneke-e a párttitkár azt kérdezte, hogy hová? Még ő sem tudott róla. Amüvezetők sem tudtak róla. Az utolsó pillanatban a Vasutas Szakszervezethez fordultak, hogy legalább 3 brigádvezetőt hívjanak meg. Végül a három brigádvezetőnek az volt a feladata, hogy a protokoll vonatnak integessenek a pályáról. Még f élre is kellett ugraniuk, hogy el ne sodorja őket a szele. Ilyen súlyos hibák tömegesen fordulnak elő. Tehát, ha a művészeket, és a művészetet nem illeti a megfelelő dicséret az hiba, ha a nehéz fizikai munkát végző fizikai munkásoknál ezt elhanyagolják, az épitkezésekek, a földeken, gyárak\faon, vagy a pályaépítésnél, az még nagyobb hiba. Ezekre a dolgokra a gazdasági és politikai vezetők figyelmét fel kell hivni. Azóta már megtudtan, hogy a Vasút Vezérigazgatóságának a Protokoll osztálya követte el a hibát. De ott nincs munkás származású ember, vagy legalább is olyan, aki a párt politikáját ismeri? És annak a képviseletében legalább egy brigádot meghívhattak volna. Ez sem történt meg, A másik dolog, hogy ezekato a taggyűléseken igen sok az érdeklődés a politikai kérdések iránt. Tehát a párttagokat érdeklik a külpolitikai kérdések, a belpolitikai helyzet hasonlóan, továbbá a pártonkivülieket Budapest élete, a lakáskérdés, a közlekedés, az ivóvíz ellátás és mindazok a fontos kérdések, amelyek ezzel kapcsolatban fel szoktak merülni. Szépvölgyi elvtárs azt mondta, hogy optimista módon áll hozzá a kérdésekhez és bízik a főváros 5 éves tervének a végrehajtásában. En alátámasztom, hogy joggal bizhat, mert 15 éve ülök itt pártbizottsági üléseken. Az első 10 évben csak világpolitikával, a nagy-politikával foglalkoztunk ebben a helyiségben, 5 év óta van egy fordulat abban az irányban, hogy sokkal többet jelent, ha Budapest lakosságának problémáival, a városépítés kcrdésével foglalkozunk, mert ez a garancia arra - amire Kádár elvtárs is biztatott minket - hogy az 5 éves terv keretében mindent végrehajtunk. Ez kell, hogy garancia legyen, erre gondoltam, amik or Szépvölgyi elvtárs optimistán állt a dolgokhoz, mert a PB. ezt a fordulatot megtette 5 éwefe ezelőtt és most a főváros legfontosabb politik ai kérdéseit tűzte napirendre - ez az, amivel a léten keresztül a tudatot a lerobban befolyásolni lehet, A harmadik ilyen gondolat a következő. Pál Lénárd elvtárs elmondta, hogy a kutatási alap kevés, vagy legalább is fél, hogy még kevesebb lesz. Utána Dienes elvtárs mutatószámokkal bizonyította, hogy hazánkban az 1 főre jutó kutetási költség szinte egy sorban áll a nyugat magas kutetási költségeivel. Akkor most hol az igazság? Már a szünetben láttam, hogy az elvtársak egymással felvették a diplomáciai kapcsolatot. Ez látszólag ellentmondás csak.