MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/40

- 37 érezteti a hatását. Már maga az, hogy a tudományos terveaés - mondjuk - valamivel tervszerűbb lett, mint korábban volt, sokat s:ámit, és a z hogy a gyakorlathoz közelebb került a lj:utetás, és fel lehetne sorc> lni akár a fizika területről, akár a műszeriparból, a kémia, a gyógyszerkémia területéről nevezetes, effektív, konkrét eredményeket, amelyeket a magyar kutatók, tudósok elértek: a f izikát akkor is megemlíteném, ha Pál Lénárd elvtárs nem ///#L lenne itt, mert akkor is értek el eredményeket, úgyhogy ez nem udvariasság. Ugyanígy vannak komoly eredmények a közoktatás, a marxista oktatás terén, a kultúra területén, a könyvkiadásban, a film, színház, a zenei élet területén, itthon és nemzetközileg is jó visszhangot kiváltott alkotások születlraek, s minden létező ellentmondás dacára feltétlenül tény, hogy fejlődés van. Itt valaki emiitette, s nem tudom, hogy a kultúrház, a rádió, a televízió melyik osztályhoz tartozik a fogalmak körében, de a tömegiatása vitathatdtlan, a nyomtatott sajtót is idevesszük, s ott is nyugodtan merem mondani - elvtársak - hogy nem rossz a helyzet. A rádiónk, a televíziónk, a sajtónk területén: minden ember hivatásánál fogva kénytelen elismerni szocialista, nem szocialista hasonló intézményeket, s az általános fejlettségi színvonalhoz képest ezek nem rosszul működnek. Itt most nem a hétvégi, a keddi programról van szó, mert azt tovább is kell, meg lehet szidni ahol bihák vannak, de mondjuk az alapvető működésüket illetően a hírszolgálatban, még a kommentálásban is azért komoly előrehaladás és fejlődés van. Eaen belül már nem tudok egy tiszteletkört tenni, hogy Budapesten is megvannak a saját eredményei, a budapesti pártszervezeteknek, a budapesti munkásoknak, alk almazottaknak, értem alattuk az összes dolgozóknak, mert hiszen mindenki tudja, hogy ezekről az országos számokról bem beszélhetnénk, ha Budapest az iparban, a kultúrában, a tudományban stb. az országos terv reá eső, és sokszor nem csekély részét, a többségi részarányt el nem végezte volna és el nem érte volna.Csak igy tudjuk az országos eredményeinket is elérni . De azt szeretném megmondani, hogy a budapesti és várospolitikai feladatoknál is sóhajtsunk, amikor annak van az ideje, de ha áttekintjük a dolgokat, azért állapítsuk meg, hogy fejlődés van, és eredmények vannak, de ma már a lakáshelyzet, bárhogy is nézzük, elismerve hogy továbbra is szorít, és rendkívül fontos szociális kérdés, nem az ami 10 évvel ezelőtt volt Budapesten, ezt mindenki tudja, aki ilyen dologgal többé, vagy kevésbé konkrétan foglalkozik. Óriási erőfeszítések történnek az óvodai férőhelyeknél. Persze mi naindJuk, hogy ez nem megoldás, hogy a szóba jöhető korosztálynak csak 51 %-á.t vagy nem tudom 53 %-át tudjuk elhelyezni./Szépvölgyi Zoltán: Többet, 74 %-ot/. így mondom, országosan, most nem Budapestre gondolok. Azért elvtársat? {gondoljuk meg, mióta létezik a Magyar Népköztársaság, és a szocializmus mióta épül, s hogy és milyen körülmények között: azért az nem csekélység, hogy már azt mondhatjuk, hogy 70% körül biztosítani tudjuk az elhelyezést, országosan 52, vagy nem tudom hány %-ban a megf elélő korosztálynál. Most már olyan vitáka folytatnak a kérdéssel foglalkozó elvtársak, hogy megszédül az ember. Múltkor a közoktatási anyaggal foglalkoztumk, ami előkészületben van a Központi Bizottság számára, s ott valaki elkezdte hajtogatni, hogy az iskola előtti képzés, hogy az legnagyobb kérdés jelenleg. Hol vagyunk most IP