MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1972

1972-02-10 107. öe. - 1972_PB 107/35

2&r aránya, akik békebizottságok ban, különféle társadalmi szervekben, szakszervezetekben, üzemek és minisztériumok k épvísélőiként, továbbá mint művészek, irók jelen vannak a nemzetközi életben, s ezekre is gondolunk - és végül népünk tömegeire, s eg/uttal hangsúlyozzuk ugyanazt a szilárdságot kell tanúsítani, azt a kérttedés nélküli,' de öntud tos és szilárd magatartást, amivel nyugodtan képviselhetjük álláspontunkat a nemzetközi kommunidta mozgalomban és nemzetközi sikon egyaránt. De ide vehetem azt is, hogy munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk értékeli, hogy békében élhet, hogy a béke fenntartásáért dolgozunk. S ha ebben lehet valami csekély szerepünk, a!-kor tudnunk kell, hogy a továbbiakban méginkább dolgozni, építeni kell ebben a vonatkozásban és olyasmiket felmutatni, amik hátteret adnak nemzetközi fellépésünknek. A magatartásról és a helytállásról említést téve szeretném megmondani, hogy pártunk , a kormány és az ország sok más kénfiéshez hasonlóan a nyitott kapu politikáját folytatja a tömeges utazások kérdésében is. Az elvtársak tudják, hogy Magyarországon a múlt évben több mint 6 millió külföldi fordult meg, akik közül 4,5 millió szocialista országból, másfél millió nyugatról érkezett hozzánk. Itt időztek hosszabb-rövidebb ideig. Figyelemreméltó, hogy a KGST turisztika keretében a tömeges utazások egyharmada Magyarországon át bonyolódik, ez is jelez valamit. Persze nem számítva az NDK-Lengyel viszonylatot, ahol ujabban valami könnyítés történt. Azon kival a mi embereink is szép számban utaznak. Pontos számot nem tudok mondani, de ezek aránya sincs 2 milliónál kevesebb, beleszámitca minden relációt, akik a múlt évben külföldön voltak, több százezren nyugati országokban. Hogyan vonatkoztatom ezt a nemzetközi helytálláshoz? Elsősorban politikai szempontból vonatkoztatom, mert a közlekedés ide és oda, ez egyúttal a rendszerek találkozása is, összehasonlítás, vélemények vitele és hozatda kölcsönösen, és azt hiszem igazba volt az egyik felszólaló elvtársnak, amik or azt mondta, hogy ha az emberek akárhonnét jönnek haza, olyan benyomással jönnek haza, hogy kiálljuk a nemzetközi összehasonlítást. De nem kevés jelentősége van annak is, hogy nálunk járt másfélmillió nyugati mivel me gy vissza az ő országába, s hogy a 4,5 millió szocialista országbeli vendég rmvé távozik tőlünk. Egy kissé furcsa összehasonlítás talán, de azt lehet mondani, milliós nagyságrendben folytatott diplomácia ez is, amit ugy értéc, hogy megfelelő magatartást kell tanúsítania mindenkinek. Mert azt hiszem Ónok ismerik azokat a jó dolgokat és negatívumokat is, ahogyan nálunk a lakosság, a belkereskedelem, stb. fogadja a külföldi vendéget, vagy különösen a nyugatiakat. Tudjuk, hogy ebben van jó és negatívum is. Ezeknek az embereknek azt kell ajánlani, hogyha vendéget látunk, akkor vendégként kell beszélni vele, akárhonnét jött, de azért minden magyar állampolgár a népköztársaságot képviseli, tehát ne legyen k éregető, meg fosztogat-, megalázkodó, meg bocsánatot kérő, mert arra nincs oka. Legyen szerény, önérzetes, és ha arra kerül a sor, ak kor viselkedjék, cselekedéjk és beszéljen ugy, ahogyan az a Magyar Népköztársaság állampolgárához méltó. Ugyanezt tudjuk ajánlani mindazoknak, akik tőlünk utaznak el szabadságra más országokba. Bárhol vannak, megfelelően kell viselkedniök. Azt hiszem nem árt néha ilyesmire is figyelmeztetni - természetesen nem a pártbizottság mostani ülésének résztvevőire gondolok - hanem másokra. Mert jönnek ide emberek, a nyugatiak között van még milliomos is, persze nem olyan sok jön közülük ide, hanem inkább turisták, nyaralni jönnek, akiknél a jövedelem tf