MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1971

1971-09-27 105. öe. - 1971_PB 105/16

A szakmunkás tanulók oktatása nevelése: itt tulajdonképpen kétfajta társadalmi értékmérővel találkozhatunk: ipari tanulónak menni bukást jelent, nem tudott ugy tanulni, hogy egyetemre felvegyék - mit lehet vele csinálni, elmegy ipari tanulónak. Ez a munkásosztály soraiba való bekerülés lejáratása. Hátrányos helyzetűnek nevezzük őket. Miért hátrányos ha valaki ipari munkás lesz? Van ennek egy sértő kicsengése a munkásosztály, sőt a rendszer felé. Áz fiatalok közül éppen a legtöbb baj az ipari tanulóotthonokban lakók között van. A pedagógusokat is ugy válogatják ki, hogy aki nem jó máshol odaviszik. Meg kellene forditani. A legkivalóbbakat kellene az ipari tanuló otthonokba vinni. Minden kerületi Pártbizottság vizsgálja meg - különösen ezen a területen lévő pedagógusok helyzetét - Anyagilag is magasabban kellene dotálni eaeket a pedagógusokat, mert a jövő munkásait tanitják. A ICESZ-nél különösen szőrmentén kezelik ezt a kérdést. Ebben a vonatkozásban nagyon elmarasztalnám a KISZ-t. A meglévő kettős társadalmi értékmérővel jobban szembe kellene szállni.Nem tetszik hogy a belkereskedelem a pénztárcák szerint osztályoz:"a prolinak a Yáci utcában semmi keresnivalója nincs." Nekem az a véleményem, hogy ez igy nem jó. A divatbemutatót is át kellene alakitani, hogy a munkás és paraszt asszonyok divatját is propagálják. Kazimir elvtárssal nem értek egyet, hogy a szinház jegyek árát felemeljük. Én birnám a felemelt árat, de a munkások nem birják. Igaz, hogy nyugaton drágább de nem hiszem, hogy a munkások járnak elsősorban szinházba. ÁG