MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1970

1970-02-25 93. öe. - 1970_PB 93/114

- ÍM kor ennek egyik járható útja az, hogy a tanácsi szervezetek is maximális mértékben fejlesszék a maguk épitőipari kapacitását. Ez minden területre érvényes. Ha tehát a HKI-problémákat meg akarjuk oldani, akkor a megnövekedett pénzügyi lehetőségek birtokában az ÉVM is hajlandóságot mutat a támogatásra,- tárgyalásban vagyunk velük - de nekünk is jelentősen fejlesztenünk kell saját épitőipari részlegeinekt, fejlesztenünk kell tehát épitési főigazgatóságunk vállalatát és a HKI saját házilagos épitőipari kapacitását is. Ha azonban azt akarjuk, hogy be legyenek meszelve a tantermek és hogy a kátyúk is eltűnjenek az utakról a téli felfagyás után, akkor fejlesztenünk kell a kerületek útkarbantartó részlegeit és azokat a részlegeket is, amelyek házilagosként kerületi szervezeteken belül, költségvetésen belül vannak. Csak egy ilyen egyetemes épitőipari kapacitásfejlesztéssel, akarással lehet enyhiteni azokat a kapacitásbeli gondokat, amelyek ma az egész városfejlesztésnek jellemzői. Tulajdonképpen azt is lehetne mondani, és az én pénzügyi lelkületem egy kicsit tulajdonképpen "örülhetne" is, hogy a fejlesztéseknek ma tulajdonképpen nem az a gátja, hogy nincs elég pénz, - mert volt ilyen időszak is. A fejlesztések volumenét, mértékét ma alapvetően nem pénzügyi eszközök határolják körül, hanem egy sor esetben a kiviteleziési kapacitás. Ilyen pl. a házkezelés területe, a szociális-kulturális területek, ahol a pénzügyi eszközök megvoltak, de sajnos nem voltak meg a megfelelő épitőipari kapacitások. Illetőleg az épitőipari szervezetek meglévő kapacitásaikkal nem szivesen mentek erre a területre. Ez a jellemző pl. az egészségügyi beruházások esetében. Az egészségügyi beruházások ugyanis munkaigényesebbek, minőségigényesebbek. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonyítani, hogy egy konyhának és egy műtőnek a csempeburkcLata között minőAA±