MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1969
1969-02-20 86. öe. - 1969_PB 86/45
m 43 A jelentéshez nem mint külső bíráló, hanem mint a Pártbizottság tagja szeretnék hozzászólni, amennyiben birálok, az magamra is vonatkozik, ha egyik vagy másik részhez hozzászólok. Elsősorban azt szeretném megemlíteni, hogy az anyag elolvasása után az ember végig gondolta, hogy a pártbizottság vájjon menynyiben dolgozott a kongresszus útmutatása szerint. Az a véleményem, hogy munkamódszereiben a Budapesti Pártbizottság - szabad erről beszélni - igyekezett a kongresszus határozatainak a végrehajtásán dolgozni, hogy nagyon nyugodt, lelkiismeretes munka folyt, igen jó elvtársi légkörben lehetett minden kérdést megvitatni. Ugyanakkor, hogy valami kritikát is mondjak, ami önkritika is, az a véleményem, hogy a pártbizottsági üléseket kissé munkajellegübbé lenne helyes néha tenni* Nagyon jó az, hogy sok információt kapunk a Központi Bizottság üléseiről, ezért hálásak is gagyunk, de ugy érzem, hogy jó lenne néha több időt szentelni arra, hogy a speciális budapesti kérdéseket hosszabban vitassuk meg. Nem arról van szó, hogy ezeket tem tűzzük napirendre, nem beszélgetünk, vagy nem vitatkozunk róluk, de talán még többet kellene vitatkozni ahhoz, hogy a nézetek közelebb kerüljenek egymáshoz, illet-ve lássuk, hogy hol van az embernek helyes, vagy helytelen nézete. Tehát, ha a munkamódszert szeretnénk birálni, az volna a javaslatom, hogy még több időt szenteljünk igy a vitára, a pártbizottsági üléseken, A Kongresszus anyagának átolvasásával kapcsolatban, és az anyagot is áttanulmányozva, két dolgot szeretnék itt kiemelni, különösen, részben a saját munkámmal összefüggően, ami engem elgondolkoztat. Ugy gondolom, hogy ezt a jelentésben talán még jobban ki lehetett volna hozni. Az egyik amit a Kongresszus aláhúzott, hogy társadalmunk még átmeneti társadalom, s ugy gondolom, hogy azokat az ellentmondásokat, amelyeket ifet Budapesten is látunk, méginkább ennek az átmenetiségnek a sajátságából, jellegéből lett volna helyes megnézni é és vitatni. Másrészt pedig azt, hogy a gazdasági reform bevezetése milyen uj ellentmondásokat hoz felszinre, hozott-e egyáltalán lé