MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1969
1969-06-30 89. öe. - 1969_PB 89/49
- 63 két dolgot mondott. Az egyik az, hogy miután elfogadtuk a napirendet és az ügyrendet, még egyszer felszólit mindenkit, hogyha valakinek ügyrendi észrevétele van, azt röviden tegye meg, mert Ceausescu elvtárs hosszan tette meg, s azzal az értekezletet ne terheljük a jövőben, A másik véleménye pedig az volt, hogy mar kialakult az előkészítésben, és most is az a helyzet, hogy mindegyik párt azt mondja el, amit ő helyesnek tart, a saját központi bizottsága álláspontját, s egyik pártot sem kényszeritheti egy másik párt arra, hogy mit mondjon el, vagy mit ne mondjon el. Ezzel az értekezlet folyt tovább. Utána Gomulka elvtárs következett, aki a paraguayinál vastagabban foglalkozott a kinai kérdéssel, de ezután Ceausescu elvtárs már nem tiltakozott, végig-ülték az értekezletet, s végighallgatták az Öszszes felszólalásokat. j Elvtársak! Az összes felszólalásokból, - az egy román kivételével - teljes egység mutatkozott meg, vagyis az látszott, hogy minden párt kivétel nélkül elvileg, politikailag ugyanúgy közeliti meg a kinai problémát, mint az SzKP, vagy bármelyik más párt, beleértve az olasz pártot is. Szeretném megmondani, hogy az olasz elvtársak felszólalásának egyik legszebb, legélvezetesebb, elvileg is legjobban kidolgozott része a kinai kérdéssel való foglalkozás volt? Tulajdonképpen itt ők bizonyos fokig láthatóan - akik az értekezleten ott voltak, eléggé érzékelték - a románoknak is választ akartak adni, anélkül, hogy elmondják, hogy Ceausescu elvtárs intelmeket intézett előzően hozzánk, ők nagyon határozottan , elvi módon egyértelmű álláspontra helyezkedtek ebJft