MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1969

1969-06-30 89. öe. - 1969_PB 89/31

- 41 Először is azért, mert aki nem akarta aláirni, tényleg nem kellett hogy aláirja, s nemis irta alá, aki csak egy fejezetet akart aláirni, az csak azt az egyet tette magáévá, aki azt mondta, hogy még nincs felhatalmazása, majd a következő központi bizottsági ülés fog dönteni, az ugy fogja csinálni: következtetésképpen aki aláirta, aláirja, vagy el fogja fogadni a jövőben, az kétségkivül az 1960assal szemben egyértelműbben részt vesz ennek egységes végrehajtásában, egyértelmiibben magának vallja, egyértelműbben magára nézve kötelezőnek tartja. Ebből a szempontból érdemes megint az olasz elvtársakra hivatkozni, akik a határozatban és Berlinguer elvtárs nyilatkozatában kijelentették, hogy az antiimperialista harc céljait aláirtuk, magunkévá tettük, s ezt magunkra nézve kötelezőnek valljuk, jóllehet a három másik fejezetre ezt nem vonatkoztatják, de a harc céljaira vonatkoztatják. Következésképp látható, hogy az a formálisan, és nemcsak formális egységhiány, ami a nyilatkozat aláírásánál jelentkezik, ugyanakkor másik oldalról mutatja, hogy milyen teljes ez az egység, mennyire mozgósitó az egységre való törekvésünk, ez a nyilatkozat most közvetlen az aláirás után és perspektívában még inkább igy lesz. A másik kérdés - elvtársak - amiben viszont biztos vagyok, hogy ujat hoz a nyilatkozat, csak ezt még a-laposabban kell elemezni: ez az, hogy ez a nyilatkozat egy következetes osz

;

;ályálláspontról indul ki. Ez a nyilatkozat az első, bevezető résztől kezdve végig az utolsó felhivásig egy konzekvens osztályszemléletet tükröz, egy osztályharcos szemléletet tükröz. Ez a nyilatkozat az összes fontos harci kérdéseinkben bizonyos szempontból, nem a marxizmusba hoz persze ujat, de hogy ugy mondjam, a nyilatkozat a kommunista állásV