MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1969
1969-02-20 86. öe. - 1969_PB 86/28
- 26 zetet teremtsünk szervezettséggel, az építések koncentrálásával, gépesítésével, és ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy kapacitás feleslegeink vannak, mert a finanszírozási rendszer elavult és itt kell majd uj módon megközelíteni a helyzetet és megtalálni a módját annak, hogy az amugy is hiányos és rossz, elavult közúthálózatunkat gyorsabban tudjuk fejleszteni* Mindezekhez hozzájárult még, hogy egy-időben törtük a fejünket az uj közlekedéspolitikán, és az uj gazdaságirányítási rendszer kidolgozásán a közlekedésben. Ez lefoglalt bennünket és a személyszállítással nem tudtunk kellően foglalkozni. Illetve történtek erőfeszítések a szakmán belül, a fővárosi közlekedési vállalaton belül, az országos vállalatoknál, történt előrelépés, saját erőből csuklósitás, iskolakörzetésétési program, a munkaversenyt erre irányítottuk, de lényegében az tortént, hogy valahogyan nagyon nehezen a mennyiségi igény kielégítését éppen hogy csak lépésben tudtuk tartani. A személyszállítás kulturáltsága pedig messze elmarad az általános fejLőfíéstől. Ezért - mivel ma már az uj mechanizmus viszonyai között dolgozunk, és a célok nem változtak, s e viszonyok közepette is az első az ember, az áll a központban, - nekünk ezen a helyzeten változtatnunk kell, és meg kell teremteni az előrelépés feltételét. Azt szokták mondani, s gyakran az él a köztudatban, hogy Magyarországon jó az autóbusz közlekedés. Ez azonban csak akkor igaz, ha eltekintünk attól, mennyi személyautó van. Mert a környező országokban nagyjából annyi autóbusz áll az utazóközönség rendelkezésére mint nálunk, ugyanakkor egy autóra 8-szor lo-szer, 15-ször kevesebb lakos jut, mint nálunk. Ez nagyon nagy dolog. Ugyanakkor kiváló elővárosi, gyors, elektromos közlekedések vannak, tehát azt hiszem ezen a helyzeten változtatnunk kell. Nem egyszerű dolog ez, és inkább arról szeretnék beszélni, hogy a KPM-ben dolgozó budapesti kommunisták hogyan segitik a budapesti közlekedést, és ezáltal a kongresszus határozatainak végrehajtását, pontosabban arról is beszélnék, hogy ezt a ma már politikai problémává nőtt kérdést hogyan tudnánk rendezni. Azért Xí