MSZMP Budapesti Pártbizottságának ülései (HU BFL - XXXV.1.a.3.) 1968

1968-01-05 79. öe. - 1968_PB 79/16

- M Dr« Bakos Zsigmond elvtárs; A PB határozat levitelét és az utóbbi néhány nap eseményeit illetően kerületünkben is hasonlóak a tapasztalatok az előbbiekben elhangzottakhoz. Ebbe a képbe beletartozik egy sor, mindenfajta társadalmi változásra idegesen reagáló réteg, művészeti, kulturális területek. Ezek most tiszteségesen, kiegyensúlyozottan fogadták a különböző intézkedéseket. Az iró-, képző- és aenemüvészeti szövetségekben dolgozó kommunisták is várakozással tekintettek a reformmal kapcsolatos intézkedések elé, ami kijött azzal egyetértenek. Szinházak területén alkalmat ad bizonyos szélsőségek hangsúlyozására. Taggyűléseken és bizonyos beszélgetéseken - "szellemileg nem teljesen komplett müvészek"-nél, akiket szivesen látunk szinpadon, csak ne szóljanak bele társadalmi kérdésekbe - tapasztalható ostoba, összefüggés nélküli csapkodás. A Nemzeti Szinháznál volt ilyen megnyilvánulás. Egyes szinészek ugy érezték, hogy itt az alkalom bizonyos anyagi számlák benyújtására. Mi ugy érezzük, hogy a legfontosabbat sikerült velük megértetni azt, hogy a nemzeti jövedelmet használják és nem termelik. Jelenleg arról van szó, hogyan lehet„többet termelni és csak később eshet szó arról, hogy mi jut ebből az Ő területükre. Ugy érezzük, hogy a kommunisták és a kollektiva nagy része ezt az alapvető - figyelmen kivül nem hagyható tényt figyelembe vette, megértette. Hozzá kell tenni olyan érzésük is van - még a reformot illetően is - hogy tul gyorsan vonunk le következtetéseket, bár hozzátesszük, hogy "még majd később ...". Valóban az első néhány hónapban a következtetések levonásával óvatosabban kell bánnunk. Az előterjesztéshez a tennivalókkal kapcsolatban szeretnék hozzászólni: vita alakult ki Bihari, Szegedi, Molnár elvtársak részéről. A BPB intézkedési terve rendkívül alapos, sokoldalú, igen gazdag, kisérletet tesz arra, hogy a BPB szintjéről a párt-gazdaságszervezőmunkával kapcsolatos teendőket kézbentartsa. A mi számunkra azonban gondot, okoz és álcár csak egy lépcsővel lejebb már megfoghatatlanná teszi a dolgot, vagy nem nyújt elegendő segítséget, ha ugy fogalmazunk, hogy "mindenki helyileg kisérelje megtalálni és a legmegfelelőbben kialakítani a tennivalókat". Az intézkedési terv erősen az operativitás felé viszi a pártmunkát az elkövetkezendő időszakban. Nem lehet tagadni, hogy ilyenre szükség van és lesz. Ellentmondás van a J. és 4. oldal között annyiban, hogy újszerű kapcsolatokról, újszerű munkastílusról beszél, ugyanakkor rendkívül erős hangsúlyt ad annak, amit eddig kellett csinálni. A tervnek van egy olyan pontja /5»old.2.pont./ "A pártszervek és pártszervezetek ellenőrizzék, hogy a részletes vállalati éves tervek megfelelő gondossággal elkészüljenek és azok figyelembe vegyék a népgazdasági terv célkitűzéseit...." Kétséges, hogy ma meg lehet-e állapítani, hogy figyelembe veszik-e a rengeteg pontos mozgó népgazdasági célokat? Ez csak az év végén fog kiderülni. Javasolom, hogy a 3. oldal utolsó bekezdésében megfogalmazott feladatot "a pártszervezetek ellenőrizzék, hogy a hitelt csak valóban megalapozott fejlesztési elgondolásokhoz igényeljenek" csak a PB szintjéig jelöljük meg. Még jól képzett, közgazdasági ismeretekkel rendelkező Pb-oknak is problémát okoz ezt megnyugtatóan megállapítani. A 4. oldal 5« bek. "...a párt és tömegszervezeti vezetés újszerű kapcsolatairól" van szó.- Ha ez benne marad az anyagban, akkor legalább néhány szóval meg kell magyarázni, hogy mit értünkaalatta. /IC